Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

            Ott ült Istók a kocsma előtti fapadon és röhögött. De úgy, hogy a levegőt is nehezen vette, hiába is próbált volna csillapodni, arcára ráfagyott a széles jókedv. Röhögött könnyes szemekkel és amikor kínjában odavágta báránybőr kucsmáját a földhöz, újabb görcs kapta el és kétrét hajolva kezdte elölről, szinte kínozva a cselekvéstől. Rázta a testét az ördög de erősen.

            Mindez messziről kicsit bolondosnak látszott a felszeg irányából jövőknek, mire megszaporázták lépteiket, hadd lássák mi az a bolondulás ott lentebb az utcában. Mózsi’bá is épp most ereszkedett bé a gyéren kavicsos utcán közben figyelmét neki is lekötötte az esemény. Hirtelen bevárta a másik kettőt és együtt mentek tovább, lássák mi baj uralkodik a szerencsétlenen. Közelebb érve észlelték némi kellemmel, hogy mégsem a betegség, inkább az ördög kínozza szegény párát.

            Késő délután volt már, szombati nap, ilyenkor egy kicsit minden lelassul a faluban, az élet is. ’A Nap is sokszor úgy szeretné ha minél többet maradhatna fönn ilyenkor, jól esik neki is hallgatni a házak elöli utcai padokra kiülő emberek mondását, meséit, és talán filkózni is tudna annyiszor látta már miként okoskodjak errefelé azt is.

Ilyen volt ez a mostani időtáj. Istókra ez is hatással volt talán. Látván emberek érkeznek eléje megpróbálta lekaparni arcáról az odaragadt görcsösséget amit a rángató nevetés nyomott oda de nagyon nem ment neki. Két kezét fejére emelte és úgy próbálta jelezni, nem részeg ő hanem hadd lássák, nagyon is komolyan cselekszi a nevetést,

Mozsi’bá jó közel húzódott Istókhoz.

- Na ?

A kérdés fel volt téve, a másik kettő is közelebb húzódott hozzájuk. A házak felett egy holló repült el nagy recsegve megtörve a válaszra várás csendjét mely azonnal visszaállott még egy kicsit mert Istók nem tudott hirtelen válaszolni. Egyszer csak komoly arcot vágott, kezeit leengedte és a templom felé nézett. Felvett egy kavicsot a pad alól a fű közül és azt nagy célzással eldobta valamerre.

- Mózes bá ! A világ megbolondult ! Tuggya ?

Az öreg erre a hírre hirtelen nagyot köpött az útra és csalódottan fordult el a figurástól, kicsit bosszús lett, hogy semmi újat nem tudott meg, Felegyenesedett és egyenesirányt célba vette a kocsmaajtót, hogy oda belépjen ám Istók megfogta a karját. Háta mögül egy sörös üveget vett elé, újdonság volt ez a faluba. Beleivott nagyokat nyelve, és rövid böffenés után visszahúzta az öreget maga mellé.

- Mózsi’bá ! A vi-lág megbolondult ! – és elgondolkodva nézett maga elé.

Nézett még egy kicsit az öreg Istók szemébe majd bajusza megereszkedett. Föltette Istók fejéra a földön heverő sapkát és azt mondta:

- Meg ! Láccik.

 

A kocsmában akkora volt a csend, hogy az ember szinte zavarba jött ha megszólalni akart volna. A legyek sem zümmögtek, talán a szárazság csinálta ezt a csodát. Koppant hirtelen egy pohár, Mózsi’bá kiitta poharát, azt tette le az asztalra. A kocsmáros unottan várta, hogy végre valaki megszólaljon de nem lett belőle semmi.

Kint, hirtelen valaki elkezdett röhögni és egy üveg is csapódott közben valaminek. Az öreg ránézett a kocsmárosra de az csak egyet biccentett az irka felé, ebből megértette azt az öreg, hogy Istók újból hitelbe iszik, és a törött üveg biza majd feljegyzésre kerül. Kiivott az öreg még egy pohár sört amitől kicsit megnyugodott és jólesően hátradőlve nyugtázta, most már jól telik a nap. A törött üveg után kint újra csend lett, bent még nagyobb. Két vendég volt még az öregen kívül kik kártyáztak hátul a nyitott ablak mellett, de olyan lassan művelték azt a játékot mintha rajta múlna kinek mennyit fog az ősz hozni kenyérben. Nagy dolog a filkózás de annak is egyszer csak vége lesz mindig és a vesztes szomjúságból, a nyertes pedig önbecsülésből iszik ilyenkor egy nagy kortyot. Ennél az asztalnál bort ittak, jó küküllőmentit.

Mózsibá figyelte, akaródzott neki is egy kicsit filkózni de túl korainak érezte így inkább egy újabb pohár sört kívánt magának. Komótosan leült és nézte az alvó kutyát aki egyik asztal alatt aludt, csendesen. Kint, valaki felröhögött aztán nemsokára újból és újból.

- Kínozza agyehenna azt az Istókot valamié , kezdte Mózsibá a beszédet.

Meglepetésére senki sem válaszolt, hanem a kocsmáros ellenben elkezdett csuklani majd kicsiden-ként ö is nevetni kezdett  Arcát tenyerébe fektetve egyre jobban és jobban elkezdett nevetni. Az öreg bambán nézett fel és maga köré. Nem értette mi történik. Ránézett a kártyásokra, azok arca merev volt, egyikük erősen rágta a fogpiszkálót és mintha erőlködnének úgy kártyáztak.

Ivott egy kicsit majd lassan visszaeresztette a poharát az asztalra és a hirtelen beállott csendet kihasználva ránézett a kocsmárosra, szemöldökét újra megemelve kérdezni akart valamit mire kintről valaki újra felröhögött erre a kocsmáros képe újra kigömbölyödött és habár próbálta visszatartani magát, elpirulva újra ő is folyatta a bolondulást.

Van úgy sokszor, hogy az ember csodálkozva veszi tudomásul környezetét és próbál rájönni mi is történik de itt ez most Mózsibának nem ment. Megrettenve vette tudomásul, hogy itt valami különös dolog történik. Nem kérdezett hát semmit hanem komótosan felállott és megköszönve a veres fejű kocsmárosnak a fogadást, letett három lejt az asztalra és mint kinek gerendából van a nyaka megfordult és kilépett az ajtón. A két kártyázó ember most letette a kártyát a kezéből, egymásra nézett és hangosan kirobbanva nevettek.

Kint kicsit megnyúlott az árnyéka mindennek.

Istók ült a padon hosszában és nézte a kilépő öreget. Az öreg gyorsan odanézett majd két kézre fogva kalapját elindult a templom felé. Kicsit dühös volt mert érthetetlen módon furcsa dolog történt vele itt a kocsma körül. Ment az úton és vigasztalta magát, nemsokára odaér a lányához, és biztos jól megvendégelik töltöttkáposztával. Látta magakellőt a szép friss káposztába tekert húsgombócot és kéjesen gondolt arra, utána kiülnek a kapuba az eperfa alá és jót beszélgetnek. A templom után bé fordult a kis utcába és hirtelen megállott. Rájött, a nagy gondolatoktól nem vett észre valamit az imént. Visszafordult és látta, hogy a sarkon, Dézséknél sok ember van az udvaron és felfelé néznek. Valaki jön is kifele és nevetését visszafojtva megy lefele. Bement az udvarba és akkor látta amit a többiek, Dézs a tehenén ül részegen és kurucnótákat énekel az hozzá kijött szuronypuskás csendőröknek. Meztelenül

 

Ült a tányér előtt már egy ideje és nézte milyen viccesen tekeredik a káposzta a tányérjában. Néha felnevetett és nézte, hogy mikor jönnek vissza a veje meg a lánya az utca végiből. Megfogta a kanalat. Felszedett egy darab gombócot és szájához vitte. Megette. Majd rázni kezdte a nevetés. Erősen. Majd hangosan megjegyezte:

- Na Mózsi ! A világ tényleg megbolondult.

Megtekintések: 434

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Szente Cs. Janos Április 10, 2012, 12:20am

:)

Hozzászólt László Emma Április 10, 2012, 12:11am

Hű, be jól esett!

Hozzászólt Szente Cs. Janos Március 15, 2012, 9:43am

Szia Dezső. Néha kell egy kicsit nevetni is ...

Hozzászólt Modi Dezsö Március 14, 2012, 10:35pm

Vidám történet, nevetnem kellet nekem is olvasás közbe.

Örülök hogy ujra írtál!

Hozzászólt Szente Cs. Janos Március 14, 2012, 8:51pm

Köszönöm !

Hozzászólt Veress Attila Március 14, 2012, 8:25pm

Mindig jó érzés tölt el,amikor valamelyik novelládat olvasom.Köszönöm !

Hozzászólt kapusi erzsebet Március 12, 2012, 3:25pm

jo,hogy avilagban van egy/egy bolond,de jo hogy nem en vagyok az.

Hozzászólt Kenesei Aurélia Március 12, 2012, 3:04pm

  Na Kedves Jánosom...ma esment elévettem a szép írásodat s lelkem megnyugvására elolvasám.Úgy otthon voltam vele ahogy én szerettem volna s ahogy a lelkem vágyott az otthon lévő érintésekre.Tekeredett az én tánGyéromba is a káposzta / ahogy otthon mondjuk/...s erősen rázott,fojtogatott a keserv mett úgy vágyom haza ahogy nem mostanában.E nem es arra való most,hogy az írásodról zengedezzek hanem arra hogy Te simogasd az én lelkem,hogy beszélgessek veled.Na ennyit akartam kedves Ecsém Uram!...legyél jóóó! Hééé sokáig ne hagyj münköt írás nélkül...ne keseredjen a szívünk az otthoni szóra!!!

Hozzászólt Barta László Március 12, 2012, 2:20pm

Köszönöm,igazán megtisztelő számomra a meghívásod,a vendéglátásod.Vedd úgy,hogy ez fordítva is igaz!

Talán majd összejön a személyes találkozásunk.Habár én mostanában nem tervezek utazást Erdélybe,annál inkább biztatom az itteni ismerőseimet,hogy menjenek és ismerjék meg szép Erdélyországot.Érezzék ők is,hogy milyen az erdélyi magyarság nyitott,vendégszerető lelkülete.Én tudom,ismerem.Őseim Homoródszentpáliak voltak.Őket is próbálom megidézni, többek között, a gyökereim keresésében,visszaemlékező blogomban a "Mariánum-Kolozsvár"-ban .Üdvözlettel,Laci.

Hozzászólt Szente Cs. Janos Március 12, 2012, 1:17pm

Köszönöm Laci és ha erre jársz, vendégem vagy.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek