Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Mikest alapul véve, így  írtam le Rákóczi rodostói életét:

 Részlet „ A BUJDOSÓ  RÁKÓCZI”  c.fejezetből

Város szélén volt a rodostói „fészkük”,

Az elvártnál nagyobb kényelemben részük.

Maga Mikes is egy egész házat kapott,

Amelyben hűséges szolgájával lakott.

Ő írja, hogy kert is tartozott a házhoz,

Európa szélén távol a hazához.

Ír a szőlősökről, veteményesekről,

Gyümölcsösökről és szorgos emberekről.

Leírja „programját” a Rákóczi-háznak,

Az itt levő klastromszerű rendtartásnak.

Hatodfél órakor dobot ütnek reggel,

Kelnek a cselédek akkor nagy sereggel.

Mindenki elkészül pontban hat órára,

Mert a fejedelem nem várat magára!

Pontban hét órakor bújik ruhájába,

Majd mise hallgatni megy a kápolnába.

Az ebédlőházban később tartózkodnak,

Feketekávéznak, sokat dohányoznak.

Három fertály nyolckor ismét csak dobolnak,

Megint miséznek, és újból imádkoznak.

Utána ki- ki megy, ahová csak tetszik,

Megszokott program ez, minden nap ezt teszik!

Tizenegy és félkor ismét dobot vernek,

Hogy tizenkettőkor lássanak ebédnek.

Menü kapcsán itt ne gondoljunk tulkokra,

Mikes írja: „törvényt teszünk a tyúkokra”!

Harmadfél órakor megy a kápolnáig

Fejedelmünk és ott ül három óráig.

Ötkor is dobolnak, de nem utoljára,

Megy a fejedelem esti imájára!

Ima után már megy ki – ki a dolgára,

Addig, míg dobolnak ismét – vacsorára.

Ez pedig hetedfél órakor történik,

Utána az elmúlt napot megbeszélik.

Este nyolc lesz, mire Rákóczi „vetkezik”,

Ilyenkor csak a hű Mikes segédkezik.

Éjjel kettőkor van már az ébredése,

Dacára, hogy hatkor az öltöztetése!

Az egész napirend úgy van „összehozva”,

Bármi is történne, az úgysem változna!

Időtöltést nézve és a mulatságot,

K- ki mutat itten más hajlandóságot!

Rákóczi lovagol hetente vagy kétszer,

Vadászni is eljár, havi tizenkétszer.

A trófeájában nyúl és fogoly vagyon,

Nem szegényedik meg így a török vagyon!

Ha pedig nem vesz részt vadak irtásában,

Szívesen tölti az idejét írásban.

Imában, hívei tisztes hűségében

Nyugszik meg a lelke, nem tüzességében.

Monoton életét nem zavarja asszony,

Párizsban elhunyt a fejedelemasszony.

„Szomorúság van a bujdosók sergében”,

Írja le Mikes egy tavaszi levélben.

Rákóczi „nagy bútól már megmenekedett”,

Neje pénzhiányban is sokat szenvedett.

Szerényen kellett az életét tölteni,

Rákóczi sem tudott rá többet költeni.

Hogy szűnjön mérete a nagy távolságnak,

Véget vet a halál a „távházasságnak”!

Rákóczi haja sem fekete már, - deres,

Elerőtlenedik, egyre csak beteges.

Megunta életét a szultáni „kegyen”,

Már azt válaszolja, hogy „örömest megyen”,

Ha Isten szólítja és kéri életét,

Így zárja le Mikes egyik szép levelét

Az ezerhétszázhuszonhatodik évben,

Végig Rákóczinak maradt hűségében!

Hősünk, életrajzát csendben írogatja,

Amidőn György nevű fia látogatja.

Ki huszonhat éves, jól áll nevetése,

De igen hézagos a neveltetése.

Néhány hónap múlva elköszön apjától,

Elgurul az alma messze a fájától!

Rákóczi lelkében nincsen bánat, harag,

Mint egy mesterember, dolgozik: fúr, farag.

Lefogy, nem törődik a „húsos bográccsal”,

Esztergál, szakálla tele van forgáccsal!

Már nem is kíméli főúri tenyerét,

Izzad, mintha ebből keresné kenyerét!

Nevet azon is, ha van, ki unatkozik,

Unalom és panasz – rá nem vonatkozik!

Hétszázharmincötben Mikes panaszkodik,

Hogy a fejedelem igen „vékonyodik”!

Betegsége, magát „kinyilatkoztatta”,

Esti lefekvéskor „hideg borzongatta”!

Szálldosott álmában virágos réteken,

Míg megjött a halál érte, nagypénteken.

Mindez történt ezerhétszázharmincötben,

Abban a szomorú, gyászos esztendőben.

„Úgy halt meg - írta Mikes-, mint egy gyermek”,

Így halnak meg – írom én -, a fejedelmek!

Halott testét Konstantinápolyba vitték,

Ahol az anyjával egy helyre temették.

Örök nyugvóhelyük – sokan már azt hitték,

De pórsátraikat végül hazavitték

Kilencszázhatban a szép kassai dómba,

Ott pihen Rákóczi, „oltár” a templomban!

„Mekkája” azóta az összmagyarságnak,

Hős szimbóluma a magyar szabadságnak!

(„ A BUJDOSÓ RÁKÓCZI”  fejezet része  Berekméri D.István : II. Rákóczi Ferenc az ország nélküli fejedelem c. könyvének)


Megtekintések: 156

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek