Alábbi írásom eredetileg újságcikknek készült, gondolom, jó, ha megosztom veletek. Íme:

Meztelen valóság-show

Nem szeretnék ünneprontó lenni, főként most nem, amikor szinte mindenki abban reménykedik, hogy a 2011-es év elhozza majd a kilábalást a válságból. Jó dolog az optimizmus, és nem egy gazdasági szaklapban derűlátó nyilatkozatok látnak napvilágot, alátámasztva a mondást, hogy a remény hal meg utoljára. Kell is egy kis doppingszer a lelkünknek, ha azt akarjuk, hogy továbbra is „fittek” maradjunk, és ne késsünk le azokról az iszonyúan fontos globális korszakalkotó esemenyényekről.  Mert követnünk kell azokat a bizonyos trendeket (vagy micsodákat?), ha jóvágásúak akarunk maradni, és az sem mindegy, hogy milyen az „imidzsünk” kifelé. Ápold arcodat legalább, ha belül üres minden – mondanám, de igazán nem akarom, hogy bárki is megsértődjön, hát meg az kozmetikus, aki mindent megtesz, hogy üdévé, trendivé vagy macsóvá varázsoljon. Ő legalább megteszi, ami tőle telik, és akár el is indulhatunk, vár ránk egy úgynevezett mega-valóság-show, csak persze nem a villában, kamerák előtt, hanem élőben, kényeztetés nélkül. Itt látszólag nem létezik sem moderátor, sem producer, de a műsor annál izgalmasabb, és időnként rögtönzésre is sor kerül. Persze, azt jó tudni, hogy a szereplőnek mindenre fel kell készülnie: frappáns válaszokat kell adnia a légből jött pofonokra, össze kell szednie magát a gyors változások láttán. A meglepetés itt ugyanúgy alapelem, mint a Dzsungel Könyvében, a szentimentalizmus pedig egyenesen luxusszámba megy.

Összegezve: a játék meglehetősen összetett, már-már az az érzésünk, hogy sosem fogjuk megtanulni, azonban közelebbről nézve rájövünk, hogy már régesrég benne vagyunk. Bevettek a játékba válogatás nélkül. Mert jók vagyunk bizony ebben a sportágban, bár néhányunk igencsak furcsán, tétován mozog és rácsodálkozik a műanyagot sejtető díszletekre, a roskadozó színfalakra. A legnagyobb gond azokkal a szereplőkkel van, akik a valóság-show stábját alkotják, és nem igazán láthatóak (akarom mondani, arctalanok). Nem világos ugyanis, hogyan és miért került oda a producer, a jelmeztervező, a világosító, a vágó (jelenleg 100 százalákban aktív) és nem utolsó sorban, a mindent eldöntő rendező. Lassanként azonban „bekattan,” hogy sebaj: a szereplők egy rétege majd megtanít mindnyájunkat arra, mi a tuti. Ez régebben komoly felháborodást keltett (kelthetett volna), mert ugye az emberek nagy részének mégiscsak volt véleménye. Ma már erre nincs szükség, a moderátor idejében figyelmeztet, és ismerteti a szabályokat (és ugye, nem szeretnénk kiesni a műsorból?), a producer meg a rendező jóindulatára pedig mindig számíthatunk. Talán nem is érzékeljük, hogy a kemény télben kutyák vagyunk-e vagy farkasok, de ez már mit sem számít...Meg hogy a király meztelen? Mi csak örüljünk, hogy részesei lehetünk ennek a show-nak!

(demeter)