Azok  a  szép  idõk

                 Valamikor  régen  voltak  azok  a  szép  idõk,

                 amikor  volt  nyilvánosház, s  benne  gyönyörü  nõk.

                 Kivül  a  bejárat  felett  piros  lámpa  égett,

                 tudta  ezt  már  mindenki, hogy  miért  és  mi  végett.

                 A  társalgóban  nem  kérdezik  Uram  mit  akar ?

                 pezsgõt  isznak, s  közbe  szól  a  szalon  zenekar.

                 Vastag  brokád  sötétitõ  lóg  az  ablakon,

                 vörös  bársony  takaró  a  széken s  pamlagon .

                 Sok  nõk  közül  válogathatsz  tetszésed  szerint,

                 barna, szõke, vagy  talán  a  vörös  kell  megint?

                 Szórakozhatsz  velük  akár  másnap  reggelig,

                 pénzed  legyen  elég  mert  azt  nagyon  szeretik.

                 Ha  azután kiszemeltél  egy  szép  kisleányt,

                 intsél  neki, s  nyitja  már   szobája   ajtaját.

                 Igy  éltek  és  szórakoztak   férfiak  és  nõk,

                 de  azóta  eltüntek    azok  a  szép  idõk.

                 Manapság  már  nincs  bordélyház, nincsen  kupleráj,

                 ez  a  helyzet  bizonyára  nagyon  soknak  fáj.

                 Nem  tesz  semmit  mert  van  liget,  van  még  köröspart,

                 utcalányok,  ha  tiltják  is  üzik  az  ipart.  

                                                    Kenéz  Gyula

                                             Nagyvárad  2009. szept. 4.