Bűvös körte

írta:Attila-benczi

Érdekes álmom volt. Hajnali fél háromkor arra ébredtem, hogy ott vagyok a nagyszüleim házában. Egy kicsi hegyi faluban, és újra átélek egy nagyon furcsa napot. Akkoriban mindennap valami új, valami hallatlan, tréfásan komoly dolog történt. ------------------- Volt a faluban egy igen gőgős, gazdag "paraszt", Zoli bácsi. Körtékkel foglalkozott inkább. Néha sikerült elcsennem egy - két darabot! Olyan illatos és mézédes volt, ezért is adta drágábban, mint mások. Minden szerdán nagy falusi vásárt rendeztek, mint a sáskák, úgy lepték el a piacteret a városiak,mivel ilyenkor minden olcsóbb volt. Az egész az egyik szerdai vásárnapon történt. Mivel imádtam a körtét megkerestem Zolibá’ sátrát, nem akármilyen volt az a sátor. Óriási gerendákra kifeszített ponyva védte a portékát. Mire odaértem nagy tömeg gyűlt össze és hangosan vitatkoztak. Nekem úgy tűnt a sátor előtt egy halom rongyhalmaz van, de nem az volt, csak egy öreg fehér szakállú koldus volt. Halkan egy körtét kért. A fösvény paraszt próbálta elzavarni, de nem sikerült. Hiába szidta, csak nem tágított. Pár perc múlva megszólalt a vén Szakállas: -Ne haragudj rám Körtetermelő! Én csak egy körtét kérek tőled, neked még marad több száz, ha egyet kapok nem ér nagy veszteség. E szavakra az ott lévők biztatták Zolibát, hogy adjon már egy körtét a koldusnak, hadd menjen útjára. De az öreg paraszt nem hallgatott senkire. Közben nagyapám is utolért, vállamra tette a kezét, mosolygott, nyitott tenyerében megcsillant egy érem. Vett a paraszttól egy körtét és odaadta a koldusnak. Megköszönte. Így szólt az összegyűltekhez: -Én! Kinek soha semmije sem volt, csak az út pora, mi rárakódott rongyos ruhámra. Most van egy körtém! Ezt megosztom veletek. Gyertek, legyetek a vendégeim! A tömegből szinte egyszerre tört ki a kacagás. Valaki ezt mondta: -Hogyan hívhatsz meg mindenkit, hisz egy körtéd van, mi meg sokan vagyunk! Az öreg Szakállas végignézett a jelenlévőkön és ezt mondta: -Igaz, most csak egy van, de ha elültetek egy magot, lesz egy egész fám! Felmutatta a körtét és jóízűen megette. Majd egy magot ott helyben elásott. Kért egy kis vizet, meglocsolta. Újra kitört a kacagás, de hirtelen megfagyott a levegő. Több száz szempár meredt arra a helyre ahová a koldus a magot elültette. A földből előbújt a csíra és csak nőtt, növekedett... Pillanatok múlva ott állt egy körtefa! Dús lombjai között az ágakon öklömnyi nagyságú édes, illatos körtékkel tele. Az öreg Szakállas felmászott a fára és elkezdte hajigálni a körtéket az embereknek. Mikor végzett, lemászott és kért egy fejszét. Lassan kivágta a fát. Maga után húzva elhagyta a falut. --------------- Az összegyűltek folytatták a vásárlást. Zolibá’, a gőgős "paraszt" zokogva roskadt össze sátra előtt, aminek ez egyik oszlopát kivágták és a ponyva alatt EGY KÖRTE SEM VOLT MÁR!...