Mikor odakerültem a környékre még számosan laktak a dombok között meghúzódó tanyákon, és még voltak tanyasi iskolák. Sőt tanító is, aki ott lakott a „szolgálati lakásban”. Azért ne tessenek azt gondolni, hogy ez a lakás valami összkomfortos luxuslakás volt. Szó sincs róla! Egy jótét lélek tanyasi gazda házában lakott a tanító úr – az első házban. Így nevezték a tisztaszobát. Rendes körülmények között ezt nem használták, ott állt berendezve, hetente kitakarítva, s legfeljebb azért mentek be, hogy a szekrényből, vagy ládafiából kivegyenek valamit. Ha esetleg rangos vendég jött, annak itt vetettek ágyat, s ha a családban halál eset történt ebben a szobában ravatalozták fel.

Maga az iskola az átalakított nyári konyhában működött.

Az egykori tanító Szőcs úr volt. Büszke volt rá, hogy a faluban csak három úr van: a tiszteletes úr, a doktor úr és Szőcs úr. Mikor az iskola Lóc-on gyermek létszámhiány miatt megszűnt, a tanító úr átkerült a község központi iskolájába, Bözödre. Bözöd faluban erősen őző nyelvjárással beszélnek még ma is. „Mögyök a högyön, hogy hamarabb lögyön” (megyek a hegyen, hogy hamarabb legyen). Mondják, a falu neve is onnan származik, hogy midőn honfoglaló őseink erre helyre értek, és a hegytetőről meglátták a szép völgyet, a csobogó patak partján elterülő dús legelővel, így kiáltottak fel: „bö ződ!” (be zöld!)

Szőcs úr ide került tanítónak ebbe szép székely faluba. Zsuzskó néninél lakott, aki köztudottan boszorkány volt: egy akkora békát tartott az ágya alatt, mint egy férfikalap. A tanító úr saját szemével látta, amikor benyitott Zsuzskó nénihez, aki éppen etette a beste férget.

Más bizonyítékokra is fény derült Zsuzskó nén’ boszorkány mivoltát illetőleg. Azt mesélték, hogy amikor fiának sürgősen szüksége volt pénzre, hajnalban a nap aranyát egy nagy üsttel felfogta, aztán úgy öntötte bele egy csihánzsákba, mintha csak törökbúza lenne. Ezt is látta a tanító úr, pedig azon a napon még egy kortyot sem ivott – korán volt még hozzá.

Egyik alkalommal pedig a szomszéd embertől kért kölcsön este egy jó summa pénz Zsuzskó nén’. Csak reggelig kéri, mondta, mert akkor pontosan meg adja. Úgy is tett, ahogy ígérte: reggel korán már vitte kölcsönt vissza friss, ropogós bankókban!

Volt úgy is, hogy a keresztúri vásárról hazafelé tartó szekeresek utolérték, s mondták, üljön föl, hazaviszik.

”Nem ülök fel fiam, mert sietek!” – válaszolta.

„Bolond vénasszony!” - gondolta a fogatos.

Később, mikor érnének be a faluba, meglepődve látják ám, hogy Zsuzskó nén’ jön velük szembe. Igaza lehet a tanító úrnak, az ördöggel cimborál, igazi boszorkány.

„Boszorkányok márpedig nincsenek.” - mondá bölcs királyunk.

Csak ravasz falusi asszonyok, akik a misztikum ködével védték családjuk vagyonát, mint Zsuzskó néni, aki maga terjesztette a híreket boszorkány mivoltáról, és így adott „elfogadható” magyarázatot kereskedő fia anyagi gyarapodásának.