Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Van-e lehetőség a már bekövetkezett borzalmas balesetek mérséklésére?

Bizony van, még akkor is ha csak egy élettel több, menekül meg, vagy kevesebb sérül, s marad nyomorék!

Nem megy ki a fejemből s a lelkemet is megviselte ez villámgyors buszos baleset, ami iskolás gyerekkel történt. Ezért érzem kötelességemnek, hogy a saját élettapasztalatomból és már alkalmazott módszerek alapján megszólaljak. Nekem is vannak gyerekeim, s annakidején tanárként gyakran vettem részt, mint szervező, vagy segítő osztálykirándulásokon. Mivel ifjú korom óta természetjáró vagyok, mindig oda kellett figyeljek a folyamatokra, váratlan eseményekre, ezért érdekelt is a menekülés lehetősége, amit közben tanultam is, hátha hasznosítani tudom. Nem mindegy a kimenetele az itt és most cselekedeteinek, amit csakis a résztvevők tudnak befolyásolni. De a bekövetkezett balesetek hatásainak csökkentésére is van mód. Az előzetes ismeretek és cselekvésekre való felkészülés igen hatékony is lehet.

Ehhez tartozó fogalmak a katasztrófahelyzet megelőzése, bekövetkezésének csökkentése, a

túlélési praktikák ismerete, ezek ma már létező tudományágak, szakemberek foglalkoznak vele. Nos, innen jön az én három fő konstruktív javaslatom:

  1. be kell vezetni az iskolákba a Túléléstant, szükség esetén eleinte havi egy, majd a felsőbb osztályoknál akár heti egy órában, méghozzá úgy, hogy legyen benne szimulációs gyakorlat
  2. Évente minden osztálynak olyan kirándulása is lennie kéne, ahol a nebulók közvetve megismerik a természeti erőket, a terep adottságait egy bekövetkezhető katasztrófa esetén. Mit mikor és hogyan lehet felhasználni, legalább az időleges túlélésre, a tájékozódásra, megtalálni a megfelelő kiutat, a hátrányos környezetből.

Ez lenne aztán még érdekes a diákok számára, hosszútávon pedig nagyon hasznos.

  1. Többet kellene foglakozni az Élet-és a Halál kérdéseivel, mert ezek nem ismerete vezet a feldolgozhatatlan lelki sebekhez. A diákok többsége inkább a videojátékokban találkozik a halállal, ezért a valóságban alig hiszi el, hogy nincs tovább, vagy nincs még egy élete. Jó lenne a valóságban megerősíteni a gyerekeink életben való hitüket és azt a tényt, hogy mindenkinek küldetése van e világunkban.

 

Ezt szerintem a diákok „díjaznák”, mert érdekes és egyben szórakoztató, azaz „izgi” számukra. Én 18 éven keresztül voltam tanár, több mint 10 féle tantárgyat tanítottam és láttam rengeteg olyan fölösleges dolgot, olyan fejezetet és agyonrészletezett témákat várnak el tőlük, aminek sosem veszik majd hasznát a diákok. Ezek mind csak terhelik Őket. Hogyan engedhető meg, hogy egy kiskorú gyereknek napi 7-8 órája legyen az iskolában. Összetévesztik Őket a felnőttek teljesítőképességével? Az a tény jelenleg, hogy az elemi osztályokban is a foglalkozási órák száma meghaladja a napi 6-7 órát, egyenesen bűncselekmény, mert elveszik a gyerekek gyerekkorát! Én visszaemlékezéseim szerint nem cserélném el az én gyerekkorom a mostani fiatalokéval, még akkor sem, ha mihozzánk képest a mai gyerekek szinte „burokban” cseperednek fel.

Ne felejtse el senki, a világunk nem egy fényes kor felé halad, az életszínvonal emelkedése is csak látszólagos és „elpuhányító hatása van, azaz az elkövetkező generációk egyre érzékenyebbek és igényesebbek lesznek, pont akkora, amikor majd bekövetkeznek a nagyobb katasztrófák. Háborúk is jöhetnek, itt van a nyakunkon a tömeges migráció, sőt a vallási gyűlölködés, ami meg biztos az a klímaváltozás!

Visszatérve a buszbalesethez. Ha ezek után, minden osztálykirándulás előtt vagy induláskor, feldolgoznák a gyerekekkel-tanárokkal, hogyan kell baleset esetén gyorsan ablakokat kitörni, blokkolt ajtók esetén kimenekülni és egymást segíteni, tűz esetén azonnal vízzel üdítővel lelocsolni magunkat, főleg a fejünket, a zsebkendőre, ingre vizet öntve azon keresztül lélegezzünk, vagy ha még idő van, akkor az égő tűzre takarót, kabátot dobni elfojtásként, több lenne a megmenekülő élet. Sok efféle jó tanácsot lehetne feldolgozni iskolákban, de a felnőttekre is ráférne a lokális katasztrófa események csökkentése.

Győr, 2017.jan.23.                               tisztelettel, Pintye Tamás (nyugalmazott Jedlikes tanár)

Megtekintések: 57

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hogyan segíthetsz?

VAGY

VAGY

PayPal és bankkártya


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek