Merengek mi lesz, amikor meghalok?

Ugyanúgy kelnek fel este a csillagok.

Ugyanúgy ereszkedik esti csend a tájra,

szúnyogok raja telepszik, rá a gőzös lápra.

Érkezik a Hold is, kiöltözve szépen,

mennyasszonyi ruhát hord, úgy ragyog az égen.

Tűnődöm, nélkülem milyen is lesz a ház.

Feleségem ugyanúgy főz, közben magyaráz.

Ugyanúgy nő a mezőn a kalász.

Ugyanúgy halászik patak partján a halász.

Jön a déli gyors is vidámat füttyentve,

                                              kosza verebeket sínről elrebbente.

Gondolom az élet, megy tovább nélkülem.

Csak néhány ember van, ki könnyet ejt érettem

                                              Ugyanúgy csap bele egy villám a fába.

                                              Ugyanúgy engedik Pétert iskolába.

Eljön újra a tél, majd ismét a tavasz,

bolond Április, mondják, hisz megint havaz.

                                             Merengek, mikor értem jön a halál,

mosolyogva fogadom: Isten hozott anyám.

Ugyanúgy ébred reggel a város.

Ugyanúgy mogorva Lusztig a gyáros.

Érkezik a halál, de hol a fullánkja?

Mesebeli királyfi kardjával kivágta.