Barátság

Írta: Attila-benczi

- Sikerült! Végre feljutottam!
A hegygerinc tetején kapaszkodok.
Minden porcikám verejtékben úszott.
Némi pihenő után végre ott álltam,
a barlang előtt.Félelem nélkül.

Kerestem nyomokat, akármit,
reméltem valamit találni fogok
de minden szertefoszlott.
Barlang mélyéről lépések zaja,
fekete ruhás alak állt előttem.

Akármerre mozdultam
ő is ugyan azt tette,
mintha tükörképemmel
furcsa táncot járnék.
Erősen sütött a nap.

Vijjogás, szárnysusogás.
Tükörharcosom köddé vált.
Ott volt a barlang fölött
erős csőre megvillant,
fekete szemei égették
tekintetem. Féltem.

Az ég és hegyek ura
kegyes volt velem.
Felemelkedett. Köröket
írt le fejem fölött.
Hirtelen zuhanásba kezdett
karmai felém hasítottak.

Behunytam a szemem.
Lassan térdre ereszkedtem
vártam az éles fájdalmat.
Határozott de óvatos szorítás
a vállamon. Éreztem a súlyt.

Felnéztem. Büszkén ült
vállamon a völgyet nézte.
Tudtam elfogadott.
Ő az egek úrra,
természet királya:
A sas.