Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

 

Mint minden reggel, a laborba jövet ma is hallgattam a National Public Radió adót. Korán kezdek, az elsők között érkezem a munkahelyre, habár ennek semmi különösebb jelentősége nincs. Így azonban legalább két órai csend van míg a valódi nap megkezdődik és addig lehet nyugodtan dolgozni. Persze ennek van legalább egy visszaütője, éspedig hogy a főnök sokkal később jön be és így délután nem siet haza hanem inkább gyűléseket hív össze, tehát a napi elméleti 8 óra sokszor 10 lesz. Nagyobb baj ne legyen.

 

Reggel sok mást nem lehet tenni a 35-40 perc vezetés közben, a forgalom még kicsi, a rádiót hallgatva legalább napirenden vagyok a világ ügyes-bajos dolgával. Egy adott pillanatban egy érdekes riportra lettem figyelmes; a riporterné Párizsban, az egyik parkban találkozott egy 81 éves hölggyel, aki egy írott “Beszélgessünk” táblával biztatta az arra kelőket beszédre. Ahogy értettem a hölgy Emily Senashi névre hallgatott és arról akarta meggyözni a riportert hogy ahogy létezik dohányzó sarok úgy kellene létesíteni egy “beszélő” sarkot is ahol az emberek minden kötelezettség nélkül beszélhetnek egymással ha szükségét érzik. Ö személy szerint elég sok emberrel beszélget naponta, mindenről amiről az illető akar tárgyalni kivéve politikát és vallást. Szerinte e két téma nélkül az emberiség java megérti egymást, minden különösebb nézeteltérés nélkül. Milyen igaza volt.

 

Elég sok visszatérő kliense van a hölgynek, nem egy barátság született ilyen beszélgetésből, és az interjú pillanatában éppen egy Brazaville-i visszatérő egyénnel társalgott Emily.

 

Kiderült hogy több nyelven beszél, többek között angolul, franciául, spanyolul, flamandul, és persze anya nyelvén magyarul. Ekkor esett le a tantusz hogy a neve nem Senashi hanem esetleg Szénássy lehet. Bizony kicsi a világ, egy amerikai riporter Párizsból egy magyar hölgyel készít interjút, melyet egy másik magyar hallgat Texasban. Jártam egy-két helyen a világon, de nem emlékszem hogy olyan helyen jártam volna ahol ne találkoztam volna magyarokkal. Bizony jól szétszóródtunk a világban. Érdekes lenne megtudni miért; kalandor természetünk lenne?, mindenhol kiigazodunk?, keressük az újat?, és persze számtalan más oka lehet.

 

 Ami pedig tanulság lehet, hogy még ilyen előrehaladott korban is mint a 81 év, lehet találni egy elfoglaltságot ami leköt és ami esetleg hasznos lehet mások számára is.

 

Fodor Lajos.

Megtekintések: 70

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek