Betörtem lassan lassan......
Egy érdekes jelenségre figyeltem fől,a csőlátásra,akkor alakul ki amikór az ember túl van terhelve,és nagyon kell öszpontositson a munkájára.Mozogsz mint egy robot,de csak nagyon kis teret vagy képes figyelni,a periférikus látás beszűkül,mintha egy csőből néznél kifele,zakatól az agyad,feszűl az izmod,igyekszel kiszűrni a körülötted levő zajból a rád vonatkozó parancsokat igy probálván megfelelni a mögötted ordítóknak.
No de telt az idő,s a súlyom fogyatkozásával nőtt a tapasztalatom.Megtanultam másodpercekre kimérni az időt,rájöttem,hogy ha egy dobozt cipelek,nem kell futni,békénhagynak hadd vigyem,s igy tudom nyújtani az Á-ból a B-be való eljutás idejét,kimélni és tartalékólni az erőm,salyát fájdalmam tanított meg helyesen emelni,rakodni stb.
Érdekes nép ez a ciprusi,büszke,öntelt,magabiztos,mindenttudó de mindezt nagyon bután csinálja,ami még makacsabbá teszi,s a végén ezek a mondhatnánk nemes tulajdonságok ellene fordulnak.Ezért lenéző,semmibevevő a modora,sokszor még emberszámba sem vesz.Úgy viselkedik mint valami felsöbbrendű faj,ő s csakis ő,te várj,türj,nyelj
(s a sarokba röhögd ki a bunkóságokat amiket elkövet.)Néha átéreztem a szó szoross értelmébe a német koncentrációs táborok hangulatát.
Aztán csoda történt....végig ott volt a kezembe,s nem tudtam használni!!!....
Patentfogó,csavarhúzó,s a mérőműszer,ezek a csodatevő eszközök végig a rendelkezésemre álltak,csak időnek kellet eltelnie,hogy rájöjjek,és használni tudjam őket!
Tudniillik,ha kézbe veszed őket,s elindulsz velük,senki nem kiabál rád,nem tudva hova indultál,mi romlott el.Nyugodtan
komoly arcot vágva elsétálgathatsz egész nap,kihasználva a sokfőnökség előnyeit,éspedig azt,hogy egyik sem tudja mit ad ki a másik,és szólni nem mer a társa ellen.Köztük is megy a harc ki legyen a nagyobb,kinek van nagyobb szava,egyszóval ki nyalta fényesebbre a nagy főnökség fenekét.
Amikor éreztem,hogy nem bírom tovább,vettem a varázseszközeimet,és sétálltam egyet,persze nem víve túlzásba,nehogy rájöjjenek.De ez titok,ne mondjátok el senkinek!!!Külömbe szerszám nélkül fog kelleni villanyt szerelnem!
Vasárnap.Szabadnap,de mit kezdesz vele?Se TV,se könyv,semmi amivel agyonüthetnéd az időd,csak a gondolatok,a honvágy,a keserűség.......unalmamba a forgalmat néztem az úton,ami a házunk előtt haladt,s fertelmes zajt csapott,sajnos éjszaka is amitől nem lehetett aludni.Mire megszoktam a monoton zúgást,s elszenderedtem,jött egy motoros és tövig húzva a gázkart elbőgött a ház előtt.Miután kihúztam a körmeim a plafonból,ahova ijedtembe ugrottam fel,s visszafeküdtem jött egy úlyabb motoros és kezdődött elölről,egyszerűen nem lehet megszokni!
Teltek a napok,hetek,a családdal csak hétvégeken beszéltem,mert nagyon drága a telefon s nem akartam terhelni őket plusz kiadásokkal,és fogyott a pénzem amit magammal hoztam othonról.Kérdeztem a kollégáktól,vajon előleget nem lehetne kérni,de láttam a tekintetükbe,hogy nem sok esélyem van.Összeszedtem minden bátorságom s felmentem a naaagy naaagy főőőnökhöz,adjon már egy kis előleget,tudniillik egy éhenhalt vendégmunkással nem sokat tud kezdeni.És ADOTT!! száz eurót három hétre,aval a megjegyzéssel,hogy ne is kérjek többet!Nos,száz euró nem valami sok,nem is futotta másra csak spagetire,meg egy kis szalonnára.A mindennapi kenyér luxussá vált!
Amenyi spagettit megettem,itt Cipruson, egy átlagos olasz család egy év alatt nem fogyaszt el anyit,de túléltem az első honapot,s a fizumból már futta másra is.Sőt még egy sört is megengedtem magamnak,hadd legyen szép az élet!!!
Tudtam,hogy pár hét,s jön a feleségem ez vigasztalt valamenyire,de másfelől sajnáltam is őt idehozni ebbe az önteltek országába,tudva azt,hogy menyire érzékeny,no meg hogy semmi tapasztalata a külfőldi munkáról.
No de ez a következő rész témája..............