Áprily


„Tekintetem szárnyat repesve bontott,
átöleltem a hullám-horizontot.
s tetőit, többet száznál és ezernél-
s titokzatos szót mondtam akkor:
Erdély.”
Áprily Lajos: Tetőn


Míg átfutok e néhány megdöntött soron,
s elalélt időnket fájlalom,
a száz évet, mire jön még sokszor száz,
vigasz, hogy enyhülhet a gyász…

Maholnap hírmondó se lesz talán,
itt e globálissá növesztett tanyán,
s aki Erdélybe megy, meg se kérdezi,
Brassó, Parajd, Nagyenyed: talán Áprily?

Élt, tanult, tanított s írta itt,
csupa emberléptékű, gyönyörű verseit,
s mi megfulladunk és megfulladna most,
hogy zárná lelkébe a hömpölygő Marost?

Bizony! A létszükséglet, s majd egyben tart
a konformizmus s egy legújabb divat,
nem lehet, hogy múltadra rátalálj,
az életed berendezve, kulcsra készen áll,

s egy lesz Erdély s a görög félsziget,
hol turista kényed felsziszeg,
magyar zsoltárokra elhúzod a szád,
Amerika veti langy sugarát rád…