Csupán egy ajtó ...
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Nem tudom.
Miért is születtem?
Ötvenhárom éves vagyok,
leszek-e hetven éves
valaha?
Nem tudok felelni magamnak...
Néha felriadok almomból,
s arra gondolok.Mire is?
Sokszor nem jut az eszembe ...
Most tudjátok hol vagyok?
Persze,hogy nem,
honnan is tudnátok,
nem vagytok a fejembe!
Patakpart mellett,virágzó
mező közepén...
Jó itt,nagyon is,megnyugtat.
De,ez mi?Már járt itt valaki,
igen,durva lábnyomok
taposták a virágokat ...
Szegények,hogy fájhatott
nekik ...
No,nézd csak! Egy durva faragott ajtó!
Igen,itt a mező szélén ...
Csak egy ajtó,semmi egyéb.
Ez mi? Egy csontnyelű tőrrel
kifüggesztet papírfecni.
Ez áll rajta:Ha bátor vagy,kinyitod!
Biztos nem leszek hetvenéves:
Az ajtó kinyílt,mögötte a csillagos ég.
Te jó ég? Színes képek villódzva
suhannak el előttem,egyet elkapok...
Rajta én vagyok.Nyolcévesen,ülök
az udvaron levő kút szélén ...
Nyár volt,és ahogy ott ültem,
egy virágos mezőn találtam magam.
Közepén egy durván kifaragott ajtó...
Átléptem a küszöbén,s színes képek
száguldottak előttem,egyet elkaptam ...
Rajta én voltam! Ötvenhárom évesen!