Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Egy 21. századi történet
A környékbeliek többször is panaszt tettek az illető hatóságoknál, de mindhiába, ugyanis az építkezés megbízójának mindenhol voltak ismerősei és az országon belül szinte bárhová elért a keze. Rendkívül szerencsés ember volt ő, Magyarország nagyvárosainak mindegyikébe volt legalább két–három sikeres vállalkozása. E mellett a politikai életben is tevékenykedett. Természetesen voltak piszkos ügyei is, elkezdve a lányok futtatásától egészen az adócsalásig, sikkasztásig. Minden lehetőséget megragadott annak érdekében, hogy több pénzt és hatalmat szerezzen magának. Rengeteg alkalmazottja volt, de őket szinte éhbérért dolgoztatta. Ez az ember kiváló retorikai készséggel volt megáldva, elhitette az alkalmazottjaival, hogy tulajdonképpen nekik nagyon jó dolguk van, és megígérte, az elkövetkezendő négy évben minden másként lesz, a mostani rendkívül nehéz állapot csak egy hullámvölgy, elhitette azt is, hogy meg fogja emelni mindenkinek a fizetését, jobb életkörülményeket biztosít és a többi. Ezt minden negyedik évben, hagyományosan a vállalatainál tartott beszéde során elmondta. Egy ideig hittek neki az emberek, aztán az idősebb munkások, akik legalább két évtizede dolgoztak nála már átláttak a szitán és tudták, hogy ez az egész csak ámítás.
Az egyik ilyen négyévenkénti beszédében bejelentette, hogy hatvan százalékkal megemeli az alkalmazottainak bérét. A munkások örömujjongásba törtek ki. A média is leközölte a hírt, miszerint az ország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb embere megemeli alkalmazottainak bérét, istenként beállítva ezzel a vállalkozót. Eltelt egy kis idő és a munkások nem azt vették észre, hogy több fizetést kapnak minden hó végén, hanem éppen ellenkezőleg, átlagosan negyven százalékkal kaptak kevesebbet. A dolgozók nem értették, mi történt, míg valaki elmagyarázta nekik, hogy ugyan a fizetésük hatvan százalékkal emelkedett, de a munkaidejük napi nyolc óráról tizenegyre nőtt és kötelező munkanappá vált a szombat is. Eddig a túlórák miatt kaptak olyan sok pénzt. Ezenfelül megvonták tőlük a plusz juttatásokat, valamint ezek után a munkatapasztalattal arányosan nem fog emelkedni a fizetés, tehát egy húsz éve a vállalatnál dolgozó ember ugyanannyit fog keresni, mint egy újonc. Az alkalmazottak mit tehettek volna, kicsit zúgolódtak, néhányan felmondtak és külföldön próbáltak szerencsét, de a többségük beletörődött sorsába, folytatta addigi monoton életét. Nábor Misi eközben olyan pompában és luxusban élt felcsúti birtokán feleségével és öt gyermekével, melyet munkás szem soha nem láthatott, munkás fül soha nem hallhatott és munkás szív soha el nem tudott képzelni.
Visszatérve az építkezésre és a munkagépek zajára, Nábor Misi minden reggel, mielőtt elindult volna dolgozni, megnézte, hogy mennyire haladtak a munkálatokkal. Legalább fél órát töltött itt és közben azon elmélkedett, milyen lesz majd készen, milyen hatalmas lesz, hány ember fogja majd látogatni és elképzelte magában az idilli képet, ami élete hátralévő részében sem hagyta nyugodni. Stadiont építtetett. Futballstadiont. Ezért kellett az alkalmazottaitól aljas módon megvonni a pénzt és még volt pofája úgy beállítani az egészet, hogy hatvan százalékkal megemeli a munkabért. Becsapta a dolgozóit, sőt becsapta az egész országot.
Barátai, üzlettársai, rokonai, de még a felesége is mondta neki, hogy nem éri meg, mert hazánkban a focinak csak múltja van, jövője nincs, csak felesleges pénzpocsékolás az egész. Azonban Nábor Misi hajthatatlan volt, csökönyös, mint egy öszvér.
Harminckét év múlva, nyolcvankét évesen Nábor Misi a mesterséges halastavában horgászik, miközben felesége napozik mellette. A horgászbot vége egyenesen az időközben elkészült stadion felé mutat. Nábor gyerekeivel csak ritkán beszél, akkor is telefonon, ugyanis külföldön találták meg a boldogságot, évente egyszer jönnek haza, karácsonykor.
Kihalt a környék, kettejükön kívül alig van élet a harminckét évvel ezelőtt hangos munkagépek zajától dübörgő településen. Időközben Nábor tönkrement, alkalmazottai sorra mondtak fel, mind nyugatra ment dolgozni, túlnyomó többségük vissza sem jött, csak az idősebbek maradtak, de ők is megöregedtek egyszer. Így hát a hatalmas és egykor valóban gyönyörű futballstadion is üres, már évek óta nem játszott ott senki, ugyanis nincs ki.
Az öreg ismét a pecabot végére tekintett, meglátta a hatalmas stadiont és elképzelte, hogy zsúfolásig tömve a lelátó, a magyar válogatott pedig világbajnoki döntőt játszik. Időközben azt sem vette észre, hogy kapása van, egy hal már le is vitte a dugót a víz alá, Nábor bal szeme felső sarkából pedig egy könnycsepp indul lefelé, engedve a gravitáció vastörvényének.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Harsànyi Anna Október 29, 2013, 3:01am
-
Kedves Fazekas Csaba Zoltan! Màr az ovodàban megtanultam, amit az életben tudni érdemes és màr akkor ugy éreztem, hogy az igazsàgtalansàgot nem tudom elviselni , de foleg ha màssal torténik. Nincs miért ez a fiatalember megtanulja kivulrol egy tole màs véleményen lévo ember véleményét és nincs miért egy màs ember véleményét magàévà tegyen. Mindenki nem lehet a màsik véleményén, sot lehet mindenkinek ! sajàt elképzelése a dolgokrol. Ez a nagy szerencséje a vilàgnak, kulonben soha nem haladnànk :) Sajnos ha valaki jot cselekedett valamikor, de kozben elvesztette a fonalat és a dolgok egyre jobban elfajulnak ugyanennél az embernél a nagy tiszteletadàs soràn azon kaphatjuk magunkat, hogy egyszercsak mi nem kapjuk meg azt a tiszteletet amit mi magunk is érdemelnénk. Addigra meg màr tomegek talàlhatjàk magukat ugyanabban a csapdàban. Volt màr ilyen sokszor a torténelem soràn s bizony igencsak nehéz volt az ilyen csapdàkbol kimenekulni volt, akinek nem is sikerult. A tiszteletet persze meg kell adni, de csak addig, amig ez észerunek tunik, meg ha tesszuk magunkat, hogy minden a legnagyobb rendben van sajnos attol még a dolgok zajlanak és egyre inkàbb elrugaszkodhatnak a valosàgtol. A betegségek kozul nem csak a nàtha tud elfajulni, hanem a nagyzàsi mània sot halmozodhatnak hasonlo kategoriàba tartozo betegségek, amelyeket ha nem ismerunk fel idejében bizony tomegek is elkaphatjàk, mert nem véletlen a mondàs egy bolond szàzat csinàl, de akkor az még jo, de amikor màr egy orszàg vàlik azzà. Jobb nem bele gondolni.
-
Hozzászólt Fazakas Csaba Zoltán Október 29, 2013, 2:17am
-
A szerdai blogbejegyzésének utolsó bekezdésében tett ígéretére-hacsak nem haragszik meg-egyáltalán nem tartanék igényt.Nagyon arrogánsan fogalmaz,amihez persze joga van,de számomra, azzal az öt sorral, mintha gúnyolódni akarna?!Javaslom,olvassa el többször Kercsó Alpár bejegyzését,hátha jobban megérti a dolgok menetét.Attól,hogy megosztó még nem lenne baj,de az írás helyett válassza a politikát:
-
Hozzászólt pocsaji pál Október 26, 2013, 7:29am
-
Mintha valami hasonlatosságot vélnék felfedezni,de ezcsupán fikció...
-
Hozzászólt Kercsó Alpár Október 24, 2013, 10:28am
-
Kedves Covaciu Norbert, érdekes területre juttattak a hozzászólások az ön írásához. Hogy ki a magyar? Nem vagyok hivatott eldönteni sem kritériumokat meghatározni hozzá. Azt viszont boldogan jelenthetem, cenzúra nincs, legalábbis ezen a lapon nincs, íme, minden vélemény helyet kaphat. Én szimpatizálok a nemzeti gondolattal, talán kicsit jobboldalról közelítve, de hibának tartanám a vadhajtások eltakarását.
Ahogyan azt sem vélem helyesnek, ha a magyarságot minden nemzetnél különbnek hírdetjük. Igenis, látnunk kell hibáinkat, elsősorban abban a reményben, hogy kijavíthatjuk őket. Ugyanakkor, a mostanában „divatos”, a napi magyar politikába nem kis részben éppen Nábor Misi által promovált nemzeti gondolat talán segíthet erősíteni önbecsülésünket, mely az elmúlt évtizedekben jócskán lefogyott. Nem vagyunk különbek másoknál, de kevesebbek sem.
Azt mondják, Magyarországon mindenki ért a focihoz. Én nem értek. A magyar válogatott szánalmas szerepléséről csak az jutott eszembe, mennyi pénzt öntöttek a vécébe, tökéletesen fölöslegesen azok, aki a sportot tekintik felemelkedésünk üdvözítő eszközének. Különösen a labdarúgást, ahol tartósan siralmas teljesítménnyel „háláljuk” meg a befektetéseket. Ebben a tekintetben nem ujjongok sem a felcsúti, sem a többi stadion építéséért. Tény, kiváló céltáblák lehetnek Nábor mellkasán a választási kampányban.
Politika? Igen, itt, Magyarországon ma minden politika. Az is, aminek nagyon nem kellene annak lennie. Mintha lehetetlen lenne nélküle egyáltalán létezni is. És éppen ezért olvasgatok gyakran szívesen ezen az oldalon. ?Mert itt nagyon ritkán találkoztam a politika napi változatával. Eddig. Bocsásson meg, de Nábor kalandjai a felcsúti építkezéssel óhatatlanul egy g********i kampányvideóra emlékeztetnek, ahol a derék volt miniszterelnök afféle oknyomozó riporterként végigautózik Felcsúton és a Nábor és körei érdekeltségeiről igyekszik lerántani a leplet.
Támogatások a határon túlra? Nem vitatom az ön ismereteit ezen a téren, de én is tudok konkrét eseteket, ahol például erdélyi gyerekek kapnak magyarországi támogatást azért, mert ott magyar iskolába járnak. Nagyon helyesen, teszem hozzá. Azt pedig ön is tudja, hogy közelít a félmillióhoz a határon túli magyar állampolgárok száma. És ha az állampolgárság intézménye csupán szimbolikus jelentőséggel bír is, én akkor is fontos nábori vívmánynak éreztem és érzem azt. Az én szívem megdobbant, amikor 201-ben az Országgyűlés egyhangú döntéssel fogadta el a kedvezményes állampolgárságról szóló törvényt. Igaz, megtehette volna korábban is. Nem tette. Sőt, produkált egy szörnyen kártékony népszavazást az ügyben.
Kedves Covaciu Norbert, a Nábor iránti tiszteletet, valamilyen szinten, talán éppen az ilyesfajta intézkedések alapozzák meg. Hülyének érzem magam, mintha mellette agitálnék, de azt hiszem, a kettős állampolgárság éppen nekünk, erdélyi magyaroknak jelentett többet, mint a nyakukra zúdított építkezéstől szenvedő felcsútiaknak. Úgy vagyok ezzel, mint Vörösmartyval: ha csupán a Szózatot írta volna, akkor is nagy lett volna. Ne ítéljük meg néhány, talán kevésbé sikeredett műve alapján.
Apropo, tisztelet. Talán emlékszik az 1998-as választási kampány miniszterelnök-jelöltek közötti vitára, Horn Gyula és Nábor Misi között. Kemény szópárbaj volt, aztán egyszer Nábor azt mondta az akkor hivatalban lévő Horn Gyulának: ön Magyarország miniszterelnöke és én ezt mindig tisztelni fogom. Okos politológusok szerint ezzel a mondattal nyerte Nábor a vitát. Aztán Horn Gyula az ő miniszterlnöki tanácsadója lett…
A tisztelet alatt én a méltatlan kritika mellőzését értem. Még akkor is, ha egyetértek a kritika tárgyával.
Megosztás? Hogyan is szólt a szocialista jelmondat? Aki nincs velünk, az ellenünk? Igen, talán a Nábor tábor is tanult ebből. Mégis úgy gondolom, nem vitathatjuk el tőle, valós vagy mondvacsinált ügyek kapcsán sem, azt, hogy sikerült egy kis melegséget hoznia a magyar lelkekbe. S legyen bár a magyar hasonlatos más népekhez és nem kiválóbb, nekem az a melegség akkor is jólesett.
-
Hozzászólt Covaciu Norbert Október 23, 2013, 8:42pm
-
Kedves Harsányi Anna! Köszönöm ezeket a bátorító szavakat.
-
-
Kedves Covaciu Norbert! Nagyon szimpatikus nekem, ahogy gondolkodik. Ezek a hozzàszolàsai szerintem még értékesebbek, mert ezek alapjàn derul csak ki milyen szépen és ugyakkor nyomatékosan tud fogalmazni olyan dolgokrol, amik igencsak zajlanak napjainkban.
-
-
Szerintem az lenne a szégyen, ha a 21. században még működne a cenzúra...
"Sajnos nem mindenki magyar, aki magyarnak mondja magát" - jó lenne bővebben kifejteni, mert most ezzel kapcsolatban több minden eszembe jutott.
Úgy vettem észre, itt néhány ember szívében túlságosan lobog a nacionalizmus lángja. Mára ez divatja múlt. A reformkor után kevéssel már lejárt. Láthattuk, hogy a történelem során milyen szörnyű tettek kötődnek ezen ideológia szélsőséges formájához. A lényeg az, hogy meg kell találni az egyensúlyt. Én úgy gondolom, hogy megtaláltam, és köszönöm szépen jól érzem magam így, ahogy vagyok, az identitásom tökéletesen a helyén van, soha nem volt még jobb helyen. Az, hogy ki számít magyarnak egy nagyon jó kérdés, nem gondolom, hogy mások kéne megmondják nekem, hogy én magyar vagyok-e vagy sem. Történelmünkben, irodalmunkban sokan gondolkodtak már erről, talán érdemes lenne itt is egy ilyen jellegű fórumot indítani.
Azt gondoltam, hogy a honlap olyan embereknek szól, akik a világ különböző pontjain élnek, de valamiképpen kötődnek a széles értelemben vett Erdélyhez. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az erdélyiek sorsa számos módon függ az anyaországgal, tehát, valamilyen úton-módon az magyarországi magyarok is a közösséghez tartoznak, még akkor is, ha ez a kötődés viszonylagos.
A széthúzásról meg csak annyit, hogy ez a jelenség nagyon sok nemzet életében jelen van, az is egy tévhit, hogy a magyarságnak ez az egyik negatív sajátossága.
Nemsokára írok valami magyart, valami nemzetit, egy szívmelengető mesét mondjuk, aminek az lesz a végkicsengése, hogy a magyarság egy olyan nemzet, aminek párja nincs a világon, hogy a magyar nyelv az olyan különleges, hogy nem létezik még egy ilyen vagy a magyar történelmi személyiségek olyan emberek voltak, akiktől egész Európa rettegett és a többi - hátha akkor majd jobban alszunk, nagyobb fizetést kapunk, jobb életkörülményeket tudunk kialakítani magunknak.
-
-
Kedves Dr.Boros Làszlo! Kimondottan az ember lelkén mulik, minek érzi magàt . Es ezt joga van mindenkinek ugy érezni, ahogy akarja. Ahogy van szolàs szabadsàg ugy van érzés szabadsàg is. Ettol még nem rosszabb senki. A nemzeti hovatartozàs érzését is tudjàk gyengiteni korulmények és nem hibàztathato az illeto ezért. Az orszàgot legjobban az gyengiti, hogy embereket kihasznàlnak és felhasznàlnak, mert a szivukkel gondolkoznak és nem a szemuknek hisznek. Ez a leggyengitobb és ezért a csalodàs is nagyobb, amikor mégis làtni kezdenek, de akkor màr hiàba.
-
Hozzászólt Dr Boros Lószló Október 23, 2013, 6:40pm
-
Szégyen ,hogy ez az újság ilyen cikkeket és hozzászólásokat leközöl.Sajnos nem mindenki magyar aki magyarnak mondja magát.Ezért a széthúzás ami gyöngiti az országot.Mégegyszer SZÉGYEN!
-
-
Kedves Covaciu Norbert! Az alàbbi levél nem nekem szol de jott a hirlevél és én elolvastam. Még jobban tetszik, mint a torténete.
- ‹ Előző
- 1
- 2
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2025 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz