Egy belső kép
Írta: Attila-benczi

Testem falára felkúszó futórózsák
körülöttem becsapódó villámcsóvák.
Illatuk elviselhetőbbé teszi
időspirál által ellopott reményem.

Felrobbanó percek,aknamezőn élek
másodpercek szilánkjai széttépnek.
Falamon szorgos pók szövi hálóját,
rózsák keresik az idő kapuját.

Süvöltő szél szétszórja téglapor vérem
aknamezőkön,szülessen újjá reményem.
Fekete pont voltam eddig a fényben,
elindulok az örök csillagösvényen.