Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Karácsony szombatján is a szokásos ébresztőóra csilingelésre ébredt. Hét óra körül lehetett, akkor kapcsolták le az utcai világítást. Az ablakhoz lépett, elhúzta a bíborvörös sötétítőt. Az ablakot helyenként jégvirág díszítette, de ettől még zavartalanul élvezhette az eléje táruló meseszép látványt. A város szélén lakott, ide rendszerint későn érnek ki a mellékutcákat letakarítani. Fehér hótakaró borította a környéket, a háza előtti fenyőfa is patyolatfehér ruhába öltözött. A hó alatt még aludtak a házak, a jégrögös úton egy autó villogtatta lámpáit. Először arra gondolt, hogy milyen jó a biztonságos, meleg szoba rejtekéből szemlélni a csodálatossá varázsolt tájat. Aztán szeretett felesége arcát pillantotta meg kirajzolódni a távolban, akit másfél éve veszített el, önhibáján kívül, egy autóbalesetben. Második karácsonyát fogja egyedül tölteni.
Munkaszüneti nap volt, nyugodtan kortyolgatta kávéját. Rendszerint két kanál cukorral itta a feketét. “Elég keserű az élet, miért legyen még a kávé is az?” – sóhajtott fel néha a munkahelyén, amikor Gizike, a titkárnő megkérdezte. Szívesen járt be dolgozni, a cégnél rendszerint jó hangulat uralkodott, s ez segített felejteni lelki fájdalmait, bánatát. Az igazgató után, ő volt a második vezető, mérnöki oklevéllel, sokévi tapasztalattal a háta mögött. “Jobb lenne ma is bent lenni a kollégákkal.” – gondolta, majd reggeli után gyalog indult a közeli bevásárlóközpontba. Útközben egyetlen gyermeke, Géza fia jutott eszébe, aki hét éve Kanadát választotta fogadott hazájának. Az orvosi egyetem elvégzését követően jelentette be szüleinek döntését: nem marad itthon éhbérért. Felesége sosem nyugodott bele a dologba, sokáig naponta teltek meg szemei könnyel. Géza esküvőjére kiutazhattak Montreálba, ahol már kis unoka várta őket. “Életem értelmei. Értük élek, értük dolgozom.”- mondta rendszerint Vilma nevű szomszédasszonyának, amikor fia és családja került szóba. Vásárlás közben arra gondolt, hogy délután felhívja telefonon a fiát. Kis unokáját az esküvő óta csak fényképen látta, októberben töltötte a négy évet a gyerek. Telefonon már elsuttogta néhányszor szégyenlősen, de tiszta magyarsággal, hogy “szeretlek tata”, de ilyenkor ő mindig összetört szívvel gondolt az őket elválasztó sok ezer kilométer távolságra.
Bevásárlókosarából nem hiányzott kedvence a marhabélszín, ott lapult a rékási félszáraz vörösbor, egy minőségi doboz csokoládé és egy francia parfüm, amit Vilmának szánt. Az asszony takarított, mosott és néha főzött rá. Egyik lakáskulcsot mindig nála hagyta, mert előfordult, hogy reggeltől estig dolgozott. Vilma férjével és lánya családjával élt egy fedél alatt, a nő egykor osztálytárs volt feleségével. Korán beteg nyugdíjazták, de mondhatni teljesen felépült komoly ízületi betegségéből. Megbízható, komoly asszony volt, mindig becsülettel végezte az elvállalt munkát. A pénztárnál kissé meglepődve ismerte fel egykori szerelmét, aki unokájával vásárolt. Évát valósággal imádta, de párttagként és az üzem kitüntetett mérnökeként nem vehette feleségül egy politikai fogoly leányát. Későbbi feleségét is nagyon szerette, boldog volt vele, de valahányszor Évával találkozott a városban mindig hevesebben dobogott a szíve. Most is eszébe jutottak az együtt töltött emlékek, aztán arra gondolt, hogy milyen szerencsés a nő, akinek gyönyörű családja van, és milyen szerencsétlen ő, aki ismét egyedül fogja tölteni az ünnepet. Csüggedten lépett ki az üzlet ajtaján, csendesen utasítva vissza a fenyőfaárus ajánlatát. Tavaly sem díszített karácsonyfát, idén sem teszi, mert nincs kinek. Óvatos léptekkel indult hazafelé a síkos járdán, a szállingózó hóban.
A kapuja előtt néhány lábnyomot vett észre a szűz hóban. A lábnyomok az udvaron folytatódtak. Nem várt vendégeket, egyetlen testvérével két nappal korábban beszélt telefonon. Temesvárra ment férjhez, évente két-három alkalommal találkoztak. Furcsállotta, hogy a kulcs nem fordul a zárban. Az ajtó nyitva volt. Belépett a házba, ahol Vilmát egy csodálatosan feldíszített karácsonyfa mellett találta. “Meglepetés!” – mondta mosolyogva az asszony. “Köszönöm, de fölösleges volt, hiszen idén is egyedül töltöm a karácsonyt!” – válaszolta keserűen. A következő pillanatban egy szőke kisgyerek szaladt ki a szomszéd szobából. “Boldog karácsonyt, nagytata!” – kiáltotta és a nyakába ugrott. Aztán Géza és gyönyörű felesége köszöntötte. Nem tudta visszatartani könnyeit, zokogva ölelgette szeretteit. Este a karácsonyfa mellett együtt énekelték a Csendes éjt. A gondos Vilma a finom, csülökkel főzött töltött káposztáról is gondoskodott.
Berekméri Edmond

Megtekintések: 374

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Bartha Irén Anna Január 13, 2014, 1:02pm

Meg ható,kedves kis történet!
Köszönöm,hogy olvashattam.

Hozzászólt Berekméri Edmond Január 12, 2014, 6:21pm

Köszönöm a figyelmet, az elismerést, a hozzászólásokat. Bevallom, jólesik. Ugyanakkor kedvet és erőt ad további prózai próbálkozásokhoz.

Hozzászólt Fekete Magdolna Január 12, 2014, 10:44am

Ez nagyon gyönyörű és megindító! Sajnos én is mindig egyedül töltöm az ünnepeket és én nem várhatok ilyen csodát.Magdi

Hozzászólt Beke Ernő Január 11, 2014, 10:16pm

Hát igen, vannak még csodák! Akár csak a le írtakba a mi családunkban is előfordult, hogy a ányom külföldet választotta hazájául, de a karácsonyt az a feleségem, lányom, fiam, választottjaik és a négy unoka , egyben a nagy család töltöttük. Minden ami jó, szép, hamar tióova tünik, vagy elhelvad. Na, de lám a természet gondoskodik, utzódokról, szép virágrol, apró örömökről, nagy boldogságból. Hát az én karácsonyi történetem ebből a tömör ötsorosból állt. Szépen meg írt családi viszontlátást olvashattam. Gratulálok!

Hozzászólt Csipkes Agnes Január 11, 2014, 5:37pm

Kedves Edmond, szep es meghato a tortenet, nagyon elerzekenyultem foleg azert mert hasonlo helyzetben vagyok, hala a sorsnak mar jo par eve ozvegy maradtam es harom gyermekem kozul ketto Svajcban el.De van egy vigaszom, meg mindig maradt egy itthon,es mindnyajunk oromere nemsokara boldog nagymama ,svajci nagymama leszek.De mar most elhataroztam hogy beszeljenek a szulei ahogy akarnak is a pici csoppseggel ,en megtanitom ahogy annak idejen az iskolaban ,a csodallatos magyar nyelvet .Egy Istentol megaldott,boldog esztendot kivannok mindenkinek Kolozsvarrol.

Hozzászólt Simon Zsóka Január 11, 2014, 4:23pm

Köszönöm szépen,nagyon megható volt olvasni:Simon Zsóka Egerből.

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Január 11, 2014, 1:35pm

Ebből a megható történetből egy regényt, vagy legalább is egy hosszabb lélegzetű novellát kellene írni. Annyira a mai sorsokat hozza elém, hogy bővebb, jobban kifejtett változatot képzelek el hozzá!

Baráti üdvözlettel: Szabolcs

Hozzászólt Ambrus Ákos Stefan Január 11, 2014, 1:03pm

Osztom Ernő véleményét.  A fia még beszél magyarul,de az unokái? és hól lesznek a következő nemzedékek?...          Harcólyunk az anyanyelvű iskolákért?...                     Utólagosan B.Ú.É.K.                                                                                                                        (elnézést ,de csak ma olvastam)

Hozzászólt Berekméri Edmond Január 1, 2014, 9:27am

Köszönöm mindenkinek a figyelmet. BÚÉK!

Hozzászólt Bíró Ernö December 27, 2013, 3:19pm

Nagyon szép és megható történet. Csak minél kevesebben választanák a nagyobb darab zsíros kenyér helyett, az itthont - Otthonuknak. Gradulálok. Tisztelettel Bíró Ernő. 

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek