Egyedül a parton

                                                          

                                                            Más senki nincs-

                                                            a reggel tisztasága

                                                            még szomjas őzek

                                                            leheletét őrzi,

                                                            didergő,árva cinke

                                                           simul bele a télbe

                                                           mint szürke párafelhő,

                                                           s a fényt szorongva nézi.

                                                           A fehér havon éji

                                                           nyomok ébredeznek,

                                                           csend simul rá a

                                                           megfagyott fákra.

                                                           Olyan a lelkem a

                                                           reggeli fényben,

                                                           mint dércsípte

                                                           jeges ágak éjszakája.

                                                           Szieszta  2

                                                           Nesztelen oson a déli árnyék,

                                                           mint ledér nő,kínálja önmagát.

                                                           A nap vidáman,szemlesütve nézi

                                                           e ki,szerelmes,néma orgiát.

                                                           Szélcserzett arcom a sima víztükörből,

                                                           a ronggyá szakadt partra visszanéz.

                                                           Lassan kilép az idő rejtekéből,

                                                           fókuszában jövendőm álma ég.

                                                           És aztán csend szakad az álmos partra,

                                                           ott motoszkál a szemhéjam mögött.

                                                           A szóbokorban önmagát vigyázza

                                                           egy jelző,törékeny versbe öltözött.

                                                           Ne várjatok

                 

                                                           Lehajtott fej

                     

                                                           furcsa érzés

                                                          nem pillantok

                                                          fel az égre-

                                                          Nyár zsírjában

                                                          kalász pezseg

                                                          s kibomlik

                                                          egy felhő férce

                                                         bohó idill

                                                         székely Éden-

                                                         a csend vérzik

                                                         gondban caplat

                                                        ne várjatok

                                                        elfogy árnyam

                                                        mire lassan

                                                        haza baktat.

                                                        Ébrenlét

   

                                                       Hajótöröttek

                                                       éjszakája

                                                       rezzenéstelen

                                                       vaksötét

                                                       orsót pörgetnek

                                                       hamu-árnyak

                                                       s a hold

                                                       kinyújtja

                                                       bal kezét-

                                                       lassan

                                                       holnappá

                                                       érik bennem

                                                       minden

                                                       ami még

                                                       pillanat-

                                                       s a fények

                                                       apró hullámzásán

                                                       ringanak

                                                       fehér

                                                       házfalak.