Elsõ  szerelem

                             Amikor  még  virágos volt mindenhol  a  rét,

                             Éjszaka  a  hodfény  mellett  csillagos  az ég,

                             Hajnal  fele  langyos  szellõ  lágyan  suttogot,

                             Szétterítve  a  kellemes  virágillatot.

                             Ilyenkor  az  ember  szive  könnyen  lángra  gyúl,

                             Ha  megtalálja  azt kit  szeretni  fog  ezentúl.

                             Meglátni  és   megszeretni,  ez  történt  velem,

                             Megláttalak,  s  szivemben  felgyúlt  a  szerelem. 

                             Általában  így  történk  meg  mindenkivel,

                             De  hogy  folytatódik ?  az  nem  mondható  itt  el.

.                            Sorsok  és  sorsok  közt  nagy  külömbség  van  ám,

                             Nem  mindenki  tud  szeretni  szivbõl  igazán.

                             Ilyenkor  kezd  fellegesedni  a  tiszta  ég,

                             Illatát  sem ontja  már  a  vadvirágos  rét,

                             Nincsen  holdfény,  tiszta  égbolt,  nincsen  már  varázs.

                             Lassan  kihül  szivekbõl  a  szunny

                             Ezért  kell  meggondolni  jól,  hogy  az  az  érzelem,

                             Elég  erõss  ahoz,  hogy  az  szerelem  legyen.

                             Mert  ha  nem,  holtvágányra  jut  az  egész  életed

                             Sõt  még a  partneredét  is  tönkre  teheted.

                                                                                                Kenéz  Gyula

                                                                                    Nagyvárad  2013. Aug. 25.