Kedves Barátaim, Társaim nyelvben és kultúrában - s végtére sorsunkban is: ne vegyék (ne vegyétek) hivalkodásnak, hogy kiszavaztatásunk napján írott (és a budapesti Kortárs-ban már közölt) versemet továbbítom december 5-én... mintegy emlékeztetőül. De a galádság keltette kettős érzés még él és görcsökbe ránt sokunkat. Ennek ellenére: úgy kellene elfelejteni ezt a napot, amiként Erdély nagy Fejedelme tenné: hogy ükunokáink is képesek legyenek emlékezni rá. Építő indulattal.
Küldöm tisztelettel:

Bágyoni Szabó István

Egy szegénylegény magával való beszélgetése

Üres tarisznyák Trianon-pengék
nyakad fölött - mint jó pap mondá
tegnapról mára...
pincéinkben Bethlen Gábor
készül új és új imára

Nyakad még itt de lelked túl már
és nincs mert nincs
az Isten hogy lássa
mint születik egy rokkant nemzet
a belehalásba...

Jönne csak csak jönne
csöbör-telt borral várjuk
a transsylván Fejedelmet

Hogyha már - gallérunk fújtán -
meglopott hökkenetünkben
Koronánk utolsó angyala elment

Budapest, 2004.dec.6.