Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Gyermekkoromban, meg aztán egész felnőttkoromban is, sokat hallgattam nagymamám, aki rengeteget mesélt az erdélyi magyar világról. A hepe-hupás Szilágyságról.

A második világháború, és az azt követő „magyar világ”, első kézből hallgatva, nagyon érdekelt mindig. A történelem emlékekre épül, nem hazugságokra.
A II. Bécsi döntés 1940. 08. 30-án valósult meg, és kötelezte Romániát arra, hogy Erdély nagy részét visszaadja Magyarországnak.

Vagyis a II. Bécsi döntéssel Magyarország, kb. 43 ezer négyzetkilométernyi területet kapott vissza, benne a Székelyfölddel. A Bécsi döntéstől számított, elég rövid időn belül, 1940. 09. 08-án vonultak be a magyar csapatok Zilah városába. A város, talán az akkori legkisebb megyeszékhelye volt Szilágy megyének.

Nagyanyám is ott állt akkor (1. kép: balról Ő az első), büszkén, könnyes szemmel, várta, hogy a magyar csapatok a város, és egész Erdély örömére, a szomorú Trianoni békeszerződésre, valamelyest elégtételül, bevonuljanak. A városházára kitűzték a magyar zászlót, (2. kép) és a tömeg énekelte a Himnuszt.


1.kép


2. kép


A revíziós sikereket mámoros öröm kísérte. A visszatérő területek magyarságának maradéktalan boldogságában a hazai közvélemény egy emberként osztozott. Megrendítően és hitelesen tudósít az első bécsi döntés után a Pesti Napló:

„Alig ért véget Jacques Duval darabjának, a Francia szobalánynak első felvonása – a közönség már indult kifelé a foyerba –, amikor egyszerre újra szétcsapódott a függöny, mindenki sarkon fordult és a színpadra pillantott. A rivalda fényében Somlay Artúr jelent meg. Templomi csend lett s a művész megindult hangon jelentette be a közönségnek, hogy a magyar Felvidék újra egyesült az anyaországgal. Mint az imádságot, sorolta el Somlay Artúr a Magyarországhoz visszatérő városok neveit, s leírhatatlan jelenetek következtek. A közönség percekig tombolva ünnepelt, ismeretlen zsöllye- és páholyszomszédok szorongatták egymás kezét.”
(Pesti Napló 1938. november 3., 8. o.)

Visszaállították méltó helyére, a város főterére, a románok által pincébe, megalázó helyre űzött, báró Wesselényi Miklós, az árvízi hajóst ábrázoló Fadrusz János alkotta szobrát.
Ennek a szobornak, nagymamám szerint legendás története volt, mert az első magyar világban felállított szobrot, a románok azért száműzték a főtérről, mert a szobor alak, Wesselényi előtt hajladozik egy hajfésűs oláh paraszt, széttett karokkal, segítségre várva. (legfelső kép)
Ez a románság szemében a szégyen fokozhatatlansága volt.

A II. Bécsi döntés utáni események kapcsán, a Zilahi önkormányzat határozata alapján a szobor visszakerült méltó helyére, és itt jön a legenda(?), visszatették  
de aláaknázva! 

Hát nem tudom mi az igazság, de egy biztos, azóta az oláhok újra ott tömik a pofájukba a puliszkát, de a szobor, jelenetem áll.
Hát ezért legenda a legenda, nekem mindig tetszett, és kicsit erőt adott magyarságom szomját oltani.

Érdekessége a helyzetnek, a román logikának, hogy a szobor mellé odaállítottak egy „tilos fényképezni!” táblát, de a poén az, hogy olyan képeslapot árultak, és árulnak Zilahon a mai napig, amin a szobor is rajta van. :)

Megtekintések: 23

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek