Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Nincs itthon kenyér, Nagy úr!

A Szentimrei Büdösfürdő gyógyhatását vizsgáltuk a nyári szünidő alatt. Izgalmas kalandnak ígérkezett kint lakni a havas egy eldugott zugában, és közben klinikai megfigyelésekkel gazdagítani a tudományt.

Szívesen tettük.

Négyen voltunk diákok, s egy fabarakkban laktunk. Kint volt még három tanársegéd is az egyetemről, de ők egy másik épületben laktak. Ők végezték a klinikai, laboratóriumi vizsgálatokat – felhoztak egy célszerűen összeállított laboratóriumot is – és mi jegyeztük az eredményeket, gyűjtöttük be a vizsgálati anyagokat.

A betegek - mentővel hozták fel a klinika belgyógyászatáról őket - egy jól berendezett faházban kaptak elhelyezést.

A vasárnapjaink szabadok voltak. Ilyekor jártuk a környéket, ismerkedtünk a Déli-Hargita eddig számunkra ismeretlen tájaival. Felkeressük a környék látnivalóit: a nagy havasi lápot, a Bilibók-pusztát, ahol valamikor egy csángó család lakott. A ház helyét ma öreg vackorfa jelzi.

- Holnap, vasárnap – szólt az egyik tanársegéd, Gábor – menjünk le Csíkszeredába, és látogassuk meg Zsögödön Nagy Imrét. Ha idejében indulunk, lehet, hogy szerencsénk lesz, s még otthon találjuk.

Reggel, alig virradt, felszedelőzködtünk és lementünk Szeredába. Szentimrén ültünk fel a vonatra. A Büdösfürdőtöl az állomásig jó kétórai gyaloglás, a vonaton pedig Szentimrétől Csíkszeredáig mindössze tíz perc.

Mikor a vonatból kiszálltunk csepergett az eső.

- Biztos otthon lesz Imre bácsi – reménykedett kísérőnk – esőben csak nem megy ki festeni.

Nem lett igaza.

Mire kiértünk a rozoga autóbusszal, zárt ajtókat találtunk. A házelőtti terebélyes fa alá leültünk tanakodni, mi legyen a teendő? A tanársegéd úr, ismerte a helyi szokásokat, baráti viszonyban volt Nagy Imrével, odamutatott az ajtófélfán lógó noteszre:

- Ide kell beírni, ha üzenetet akarsz hagyni.

Így tettünk, s beírtuk a füzetbe, hogy déltájt visszajövünk.

- Nézzük meg addig a katolikus templomot – javasolta Böske, akit vonzottak a régi templomok, házak – meg a Mikó portát.

- Menjünk! – egyeztünk bele egyöntetűen.

Nem bántuk meg, mert a templom egyszerűségében is szép, régi, a 15. században épült gótikus műemlék. A Mikó udvarház is érdekes neoklasszikus épület.

A nézelődéssel, bámészkodással hamar eltelt az idő, mehettünk vissza.

Szerencsére most már Nagy Imrét otthon találtuk. Gáborral, a tanársegédünkkel melegen üdvözölték egymást, s mi is elfogódottan bemutatkoztunk.

- Váratlanul jöttetek, de azért valamivel megkínállak benneteket. – mondta és kiszólt a konyhába – Juli, hozzon a vendégeinknek egy kis kolbászt, szalonnát, kenyeret.

- Nincs itthon kenyér, Nagy úr!

- Akkor főzzön puliszkát.

- Dohos a puliszkaliszt, Nagy úr!

- Hozzon a boltból, Juli.

- Nem ád a boltos hitelbe, Nagy úr!

Végül Böske elszaladt kenyérért a boltba. Ő volt közülünk a legserényebb, hamar meg is járta az oda-vissza utat, és jó étvággyal elfogyasztottuk Imre bácsi szalonnáját, kolbászát.

Beszélgetéssel, képek csodálásával telt a délután. Indulás előtt megígértük, még visszajövünk.

Hétről hétre vasárnaponként meglátogattuk Nagy Imrét. Szívesen fogadott a maga módján. Ha kedve támadt festeni, nem törődve a vendégeivel, legyenek azok akárkik is, vette festő szerszámait és indult. Az se számított, ha esett az eső.

Böskével különös pajtási viszony alakult ki köztük.

- Érdekes fejed van leányka – szólt egyik vasárnapi látogatásunk alkalmával Nagy Imre – szívesen lefestelek. Így kendővel a fejeden – s már nyitotta is ki a vázlatfüzetét.

- De a kép az enyém lesz! – replikázott Böske.

- Te kis nyavalyás! – jött a válasz, és becsukta a vázlatfüzetet. – Különben is megyek ki festeni. Na, ki jön velem? – kérdezte, mintha szó sem lett volna egy pillanattal ezelőtt valamilyen portréfestésről.

- De hát esik, Imre Bácsi!

- Úgy még inkább!

(Végül mégis csak elkészült a kép. Ott lóg most is az Emlékház falán Zsögödön.)

Megtekintések: 42

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Április 13, 2010, 8:50pm
Üdvözöllek és köszönöm a szavaidat, kedves Katalin!
Hozzászólt Csergő Katalin Április 13, 2010, 6:07pm
Erről a kedves történetedről jutott eszembe,látogatásunk 2008-ban ,a zsögödi,Nagy Imre múzeumban.Megkerestem pár képet és feltettem őket egy albumba.
Szinte nincs is olyan történeted,amiről ne jutna eszembe valami emlék.Üdv.Katalin

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek