Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Érzések
Maros- menti fenyves erdő aljában…..
Mese érzésekről , emberekről, Mezőbergenyéről
Az én mesém is így kezdődik: Egyszer volt, hol nem volt……
Igen, volt egy csodás - alkotó-táborban töltött - 10 napom.
Mint a mesében mentem, mentem mendegéltem és eljutottam a Maros- menti fenyves erdő aljára, Mezőbergenyére. Egy csendes, dombok közé elbújtatott kis faluba, ahol még a madár sem jár. Minden
ház piciny ablakával, fateraszával, deszka kerítésével, néhol-néhol a még
meglévő székely kapujával a múltat idézte. Látszott, hogy az idő már eljárt
felettük, de még „élnek” és fennen hirdetik hovatartozásukat. Pöttöm kis házak között monumentálisan,
tekintélyt parancsolóan magaslott a református templom. Láttatva az
összetartozás erejét.
bizalmat sugárzott felénk. A református lelkész népes családjával, komoly, de
mégis kedves modorával, intelligens viselkedésével lenyűgözte a kis
társaságunkat.
A hétköznapi életünkből hiányzó, létünk során átalakult és kihamvadt érzések újraéledésével találkoztunk. Mint minden művész érzékeny csápjainkkal szívtuk magunkba a tiszta emberi érzést.
Azt az érzést, ami arról szól, hogy miként lehet boldogan és megelégedetten
élni ott, ahol nincs luxus, de mégis van szeretet és békesség.
Közben anekdotázva meséltük el egymásnak a napi történéseket. A gyerekek fegyelmezett, de mégis pajkos viselkedését a kézműves foglalkozásokon, a festő és a fényképész esetét a kecskével. Nevettünk
és sírtunk. Igen sírtunk. Mert néhányan már elszoktunk a ránk zúduló
kedvességtől. Azt mondogattuk, hogy ilyen nincs. A kedvesség ereje
meghatódottságba torkollott.
elismeréseket, díszebédet kaptunk. Közben egy kitüntetett népzenész szépséges
népdalokat adott elő. Szem nem maradt szárazon.
Megtapasztalva örökre megtanultam, hogy emberi érzések nélkül nem lehet élni.
Mindegy merre tart a világ, mindegy hány ember „tapos” végig rajtunk, mindegy milyen irigy emberekkel vagyunk körbevéve, mi maradjunk meg E M B E R-nek.
EZ AZ ÉRTÉK, MELY MINDEN KINCSNÉL TÖBBET ÉR!
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Baranyainé Tóth Éva Szeptember 14, 2010, 10:26pm
-
Drága Szilvikém! Oly csodás és felemelő volt az előadásmódotok, amit régen hallottam!!! Szívből köszönöm nektek!! Remélem lesz még módom újra hallgatni élőben!!
-
Hozzászólt MIKLOS SZILVIA Szeptember 14, 2010, 7:54pm
-
Nagyon szep,egy paranyi kostolot en is kaptam ebbol az erzesbol,csak egy ici picit helyesbitenek,aminek valojaban nincs oly nagy jelentosege,hisz a hangsuly nem ezen van,de megis...nepzenesz helyett notaenekes{ek} notakat...remelem ugyanarrol a taborrol beszelunk...mindenkepp koszonom,hogy erdemesnek talalta erzelmeibe, ezt a paranyi meglepetest is belefoglalni
-
-
Magdikám, Kedves! Ezt az érzést felénk sokszor félreértelmezik, mert nem "divat" már az emberi érzés. Sokszor elrejtjük, hogy ne tegyük ki magunkat atrocitásoknak. De én nyíltan vállalom és fennen hirdetem, mert azt a sok jót, amit ott kaptam feledni nem fogom soha!
-
Hozzászólt Nagy Magdolna Szeptember 13, 2010, 10:48am
-
Átéreztük, mi is ott tudunk igazán kikapcsolódni, mert ott "legbelül" ez így működik.
-
-
Szívből jött!
Írhattam volna még szebbet, többet, jobbat, de tudásomból ennyi tellett.Az érzéseiről nehezen beszél az ember, mert az ott belül van, legbelül.
-
Hozzászólt Ősz P.Zoltán Szeptember 13, 2010, 10:18am
-
Mit szólhatnék mindehhez?Nagyon boldog vagyok,hogy történhet ilyesmi is egy alkotótáborban,egy
faluközösségben,velünk emberekkel.Köszönöm szépen a méltatást!
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz