Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Falusi parlamentek
A téli időszak e táján, Erdély valamennyi falujában az állattartó emberek már gondjaikba veszik a nyári teendőket. Összegyűlve a tanácstermekbe, előrelátóan igyekeznek alapozni a gazdaságra, főként az állatokra ügyelő személyek megvitatásánál, és a legelők elosztásánál. A jó döntés érdekében a legkisebb tényeket is nagyító alá kell tenni, le kell vonni az elmúlt évek tapasztalatait és kifürkészni az újonnan adódó lehetőségeket. Ha jó pásztort sikerül megszavazniuk a csorda ügyelésére, akkor több szempontból is elégedettek lehetnek. A pásztorfogadásoknál sokat nyom a latban, hogy minél olcsóbb legyen a legeltetés, de a jó pásztor megfizethetetlen, mert nemcsak a szeretet állat válik életképesebbé, hanem a gazda bajsza is zsírosodhat. Átlagosan véve, egy pásztor havi keresete állatonként egy kiló sajt-, vagy egy napi tejhozam (10-12 liter) árának felel meg. Ehhez ősszel hozzáadódik egy véka „pityóka”. Azaz a hónap többi napja tiszta nyereség a gazda számára.
A falvak területén sok a munkanélküli, mindenki a maga módján próbál talpon maradni. A szegénység uralma alatt, minden aprópénzecske fontos szerepet játszik, épp emiatt csapódnak be sokan, hiszen egy olcsóban ajánlkozó, de sokat mulasztó pásztor esetében fogyatkozik a tej, és ezzel a gazda is becsapódik, többszörös veszteséget szenved. (Havi húsz lejjel olcsóbban fogadnak pásztort, de napi két liter tejet is veszíthetnek, ami kétszáz lejes kárt okozhat - állatonként.) Manapság a tehéncsordák és a juhnyájak a falu vagyonát jelentik, mert ez az egyetlen (nagyon kevés!) pénzforrás, mindamellett számos tálalásban nyújt táplálékot. Épp ezért kell jelentős figyelmet fordítani rá, és ahol szükség van áldozatot hozni.
Vannak, akik megalázónak találják eme foglalkozást, de azok nem szeretik az állatokat sem (habár termékeit fogyasszák), és mások kenyerének kigúnyolása sem dicsekvő tulajdonság. A dolog iránti (kényszer!?) vonzódás a lényeg, és a munkahelyek között nincs bő választék… Még gyerekkoromból emlékszem, amint egy idős bácsi mesélte, hogy a háborús időkben nehéz sorsuk volt, de az is kellemetlen dolog, amikor szegény tartozik a szegénynek: az egyik nem tudja megadni, a másik nem tud elvárni. Frissen házasodott férj volt, és annyira szegények, hogy mindenkinek tartoztak a faluban, amíg aztán egyik tavaszon megfogta a bot végét, és a tehenek mellé állt. Az élete nagy fordulatot vett, mert őszire, nemcsak a kölcsönöket adta meg, hanem a falu adósodott be neki: egy-egy gazda a havi bérrel, másik egy véka kukoricával vagy éppen egy tábla szalonnával. Megadták aratáskor, vagy disznóvágáskor, mert így kérte a székely becsület. Több évi pásztorkodás után egy kis családi házat is építettet.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Beke Ernő Január 20, 2014, 11:09pm
-
A mára is érvényes! Sokan hangoztatják, hogy nincs munkahely. Dehogy nincs! Van elég, csak ahoz a munkahelyhez kell mi emberek igazodjunk, ne a "magas" iskola végzetség diktályon. A muka lényegére szépen rá van vezetve az olvasó gondolata, hisz ha azt vesszük minden munka hasznos, semmi se szégyen, csak oda kell álni azt elvégezni. Köszönöm a munka dicséretét!
-
Hozzászólt Bíró Ernö Január 20, 2014, 10:22pm
-
Minden becsületes munkával megkeresett kenyér jóízű!
A munka nem szégyen, csak a lopás az! - legalábbis ez régen így volt, jó lenne ha ma is így volna.
Tetszett az írás és a feldolgozott téma. Tisztelettel, Ernő.
-
Hozzászólt Székely-Benczédi Éva Január 20, 2014, 8:15pm
-
Örülök, hogy ezt a nagyon is aktuális témát választotta András! Ez nem fikció, ez a színtiszta valóság: Sajnos, ma lealacsonyítónak vélik a pásztorkodást az emberek, így aztán olyanokra kénytelenek bízni az emberek az állatokat, akiknek szívük-lelkük messze áll ettől a munkától. És panaszkodnak az emberek, hogy nincs miből megélni, állami támogatást várnak. Persze, én ezt arról a bizonyos kategóriáról mondom, amelyik dolgozni nem akar, tanulni nem tud, de a tecnikai eszközök nélkülözhetetlenek, a bárokban jól eltelik az idő...Szegény állatok! Csak elvárunk tőlük, de nem adjuk meg, ami megilletné őket. A pásztor csapnivaló, jó, ha valahogy kihúzza az esztendőt, és bizony néha még a gazda is sajnálja a fizetést a jó pásztortól, inkább elfogadja az olcsó hozzá-nem-értőt.
-
Hozzászólt Modi Dezsö Január 20, 2014, 4:54pm
-
Nem is olyan rossz pásztornak lenni, a gyerekkoromat juttattad eszebe, igaz hogy mi csak a sajátjainkat öriztük együtt a szomszédokkal de azok a nyarak felejthetetlen emlékeket hagytak bennünk.
Szerintem az szebb gyerekkor volt, mint a mai gyerekek-é.....!!!!
Köszönjük hogy írtál.
-
Hozzászólt Ilyés András Zsolt Január 20, 2014, 2:35pm
-
Kedves Amanda! Nagyon megtisztelő a biztatása, örülök, hogy vannak még ilyen tiszta, jólelkű nagymamák. És én tudom, hogy ez milyen sokat jelent. Nagyon szépen köszönjük a kenyeret :-), ígérem hiteles de léleknyugtató írásokkal fogjuk meghálálni.
-
Hozzászólt Szente Cs. Janos Január 20, 2014, 10:03am
-
Pálinkáért is.
-
-
Lehet róla szó... Adnánk szalonnáért is :-)
-
-
E tu, Brute?
Hasonlókból ketten kiadhatnánk egy antológiát.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz