Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Gondolatok Trianon évfordulójának közeledtével.

Az én családom több generáción keresztül elszenvedője volt a Trianoni diktátumnak és következményeinek.Az utóbbi időben egyre többször eszembe jutnak a régi események,amelyeket még gyermekkoromban éltem meg, vagy meséltek el nekem.
Apai nagyapám,miután 1895-ben letette az adótiszti vizsgát,kinevezték Csurgóra adóhivatali gyakornokká majd adóhivatali ellenőrré.Családot alapított és két fia született.
1910-ben a Bihar megyei Tenkére helyezték.Itt nőtt fel Apám.Nagy reményekkel vágott neki érettségi után a tisztviselői pályának,amit a Trianoni békeszerződés derékba tört.A románok válogatott megszorításokkal akadályozták meg a magyarok érvényesülését.Szegény apám volt banktisztviselő,könyvelő,mozizongorista,de sehogyan sem haladt előbbre.Közben az évek múltak.Megnősült,megszülettem én,és a helyzet egyre nehezebb lett.
Már tovább nem bírták a szüleim az ottani helyzetet és 1940-ben,a második Bécsi döntés után egy társzekérre való holmival átjöttünk Magyarországra.
Itt Apám visszakerült a közigazgatási munkakörbe.Konszolidált körülmények között éltünk.Azt reméltük,hogy a háború után ,majd kiheveri az ország a pusztításokat és rendbe jön az emberek élete.De megtörtént az,aminek nem szabad lett volna megtörténnie,ismét átkerültünk Romániába.
Azt soha nem fogják tudni megérteni Anyaországi honfitársaink mit jelent,ha valaki saját akaratán kívül immár másodszor vált egy másik ország állampolgárává.Hihetetlenül fájdalmas érzés és tehetetlen vagy.Nagyhatalmak döntöttek a sorsodról!
Én és a családom,már meglett korunkban döntöttünk úgy,hogy életünk alkonyán a gyermekünkért és a leendő unokákért megtesszük azt a nagy lépést,hogy átjövünk az Anyaországba.Visszakértük állampolgárságunkat és azzal a reménnyel éljük hátralévő éveinket,hogy megtettük amit meg kellett tennünk.
Az elhagyott szülőföldet nem feledjük,szívünkben marad ezernyi szép emlék,és minden évben visszamegyünk!

Megtekintések: 29

Tetszik

0 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin November 24, 2010, 7:46pm: Köszönöm a kedves szavakat!

Hozzászólt Szakács Mátyási Endre Június 7, 2010, 8:21am: Fejf'ára

Nagyapámmal ha télen hegyre mentünk
Akácfáért szántalpnak ,
Mindig messzire néztünk .
Száraz hideg napokon
Egész Erdélyt körbeláttuk .
Bugdácsoló fensíkát
Fogarasi ékesen kék koronától
A királyhágói lilavöröss napfogóig.
Nagyapám mindig messzíre nézett .
Nem akadt meg szeme ilyenkor,
Kis kertek , édes dombok kisbércein .
Távolt szemlélt, féltve.
Sötét napokra : reménynek és igének .

Szerette mi jó s mi kacér!
De mi édes azt félve nézte
Keserű létének minden íze ,
Izekre tépve a hetven éve .
Szemével nézett, engem keblére ölelt
Ujával vitt le a Marosig , Vásárhelyig,
Bernáth Görgyig , Bodor kutig .
Két napon át szekér mellett
A kocsárdi nagyvásárig
A parajdi sóbányáig
Nagyszebenig szásztanácsért.
Ha a múltba nézett , jõvõt beszélt.
Éhes törököt , tatárt , vláhot látott .
Ajándékért , mindjárt kétszer adott .
Hogy kenyere
hegye
hite megmaradjon .
Mások szekerére nem üle .
Utast , szemébe nézett
Felültette szekerére .
Koldust reggelig lefektette ,
Másnap magamellé , a rendbe
A kenyérért kivitte a hegyre .
A bort a szõlõtõke izadt árnyékába
Adta .
A varjukat nyolcágassal ricsajozta .

Ma ha kiérek a hegyre
Nagyapót nézve nézek félve
Délre , keletre ...-
Nyugattól elhagyatva .
-------------------------------------------
Kis csecsebecsékkel ,
Vásárfiára vitt népem .

Földed kalászából ,
A kenyérért .
A nem mindennapiért .
Õsök honját adtuk .
Adjuk... !

Fejfádra ,
Mit írhatnék nagyapám ?
Kis csecsebecséket ?

1998 .