Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Ült az ágy szélén, teste egyenes volt mint a cövek, már nem ringatódzott. Rövid haja tépett szálai verejtéktől nedvesen csillogtak, őzike-barna szemei olyan mereven néztek ki az ablakon, mintha már nem is élnének, nem is rezdült a szemhéja. Durva szövésű, kincstári hálóingéről hiányoztak a  gombok, kreol bőre barnán villant ki a fehér anyag erős kontrasztjaként.

 Robotszerű mozdulattal csúszott előbbre, letette  a lábait, felállt. A padló hidegét mintha nem is érezte volna. Volt  valami bizonytalanság a lépteiben, ugyanakkor határozottan tette egyik lábát a másik után, furcsa volt ez a kettősség. A teraszajtó előtt megtorpant. Állt, egyenesen mint egy cövek. Hátborzongatóan szoborszerűnek tűnt. Szobor, húsból, csontból...vérből...

 Mint egy rakéta robbant a szobába a  kamaszfiú. Az őrület vadul csillogott  szemeiben. Csak pizsamaalsó volt rajta, csíkos, az is kincstári, a madzag bograkötve éktelenkedett a köldöke alatt. Fejletlen felsőteste sápadt bőrének simaságát csak itt-ott törte meg a ritkás szőrzet. Vállig érő haja angyali szőkeséggel lobogott fiatal, de meggyötört arca körül. Nem simította ki a szeme elől, mintegy függöny mögül villant tekintete a világra.

Egyenesen a nő felé tartott. Az továbbra is szoborként állt a terasz előtt. Durván ragadta vállon, s fordította meg a fiú. Nem szólt, csak lihegett, az ujjai elfehéredtek, ahogy szorította a törékeny vállakat. A két markos ápoló szinte beesett a jelenet közepébe. Egyikük egyik, másikuk másik oldalról közeledett feléjük. Tudták, a fiú vad, satnya kamasztestében hatalmas erő lakozik, mikor kitör az őrület rajta, veszélyt jelent a nőre... Mindketten megtorpantak, mikor észrevették az asszony változó arckifejezését. Mintha láthatatlan kezek lassan húzták volna le a merevség maszkját róla. Előbb a homlokán enyhültek a ráncok. Szemei körül mosolyogni látszottak a szarkalábak, s lassan a sápadtag ajkak életre keltek az elömlő érzelmektől. Enyhe pír jelent meg áttetsző, barna bőrén. Felemelte a kezét, vékony ujjai kissé remegtek, amint cirógatni kezdte a fiú haját. Lassú mozdulatokkal kisimította a tincseket az arcából, barna szemei megkeresték a fiúét. Hangja balzsamosan csengett mikor megszólalt:

 

 -Ne félj, csillagom, ne félj... - keze most már a fiú arcán nyugodott. Többet nem szólt, csak nézte melegen. A gyermekember ujjaiba visszatért a szín, amint enyhült a szorítása. Szemei csodálkozva tágra nyíltak, mint egy csecsemőnek, aki most fedezett fel valami teljesen újat. Kézfejei lassan csúsztak le a nő karjain, majd lehullottak, igazi kamasz sutasággal. Meghunyászkodott léptekkel indult kifelé. Az ajtóból visszafordult. Gyémántként csillogott a szeme sarkában egy könnycsepp, s szilánkossá  tört a tekintet őrülete, amint hálás mosolyra húzodott az ajka...

------------------------------------------------------------------------------------------------

Csendben állt a teraszajtó előtt. Szemei vizslatva kémlelték a buja park virágait, melyek épp csak kibontották szivárvány szirmaikat, s nagylelkűen lehelték bódító illatukat szét a világba. Már nem volt szoborszerű...életre kelt a hús, a csont...a vér...

Megtekintések: 106

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Június 29, 2012, 6:04pm

Köszönöm kedves János! 

Hozzászólt Dezső János Június 29, 2012, 5:44pm

Bizony  Tündike , Auréliának igaza van.  Szépen , szívhezszólóan írsz .. . Apró remekműnek számit mnden  írásod. Örömmel olvasom  őket , kivétel nélkül . Köszönöm . 

Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Június 28, 2012, 8:31pm

Köszönöm nektek! Auka! tudd meg, most egy nagyon nagy dolgot írtál nekem...igazad van...velem lesznek a betűk, szavak, mondatok....Örülök, hogy tetszett!

Hozzászólt Huszár Lajos Június 28, 2012, 8:24pm

Nagyon szép ! Köszönöm, hogy olvashattam !

Hozzászólt Kenesei Aurélia Június 28, 2012, 8:00pm

   "Ne félj csillagom, ne félj...." Neked már soha nem kell félned...már soha nem lehetsz egyedül és soha nem lehetsz magányos...veled vannak a betűk , a szavak, a mondatok. S ha megírod akkor velünk is...szépen , szívhez szólóan...nagyon tetszett...talán a legjobban...

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek