Ha álmodom

Dobrai Zoltán 2010-08-29

Ha álmodom, hegyekkel álmodom,
Kárpátok ölelnek, betakarnak,
Fölöttem őrködnek, vigyáznak,
Ők tudják, öröké haza vágyom!

Míg alszom, lelkem vihara nyugszik,
Nem bántja senki, durván nem sértik,
Haza hazámból addig sem küldik,
Sötétben magyarságom nem kétlik.

Fenyők égig érnek s engem féltnek,
Vad hidegszeleknél jobban óvnak,
Azoktól kik sunyin megaláznak,
Fajtámba kételkedve nem hisznek.

Én átölelve veletek alszom,
Zord bércetek nekem kedves látni,
Mert mindentől meg tudtok védeni,
Értitek s érzitek mi a bajom!

Szép és magas hegyek felhők fölött,
Ti otthon vagytok, itt magam vagyok,
Őszintén? Magamra nem találok!
Félve sorba állok mások mögött.

De jó álmodni, hegyeket látni,
Megnyugodni kicsit otthon lenni,
Békében, senkivel nem perlekedni,
Árnyaitok alatt imádkozni!

Magas hegyi fenyők, otthoniak,
Vigyázatok, őrködjetek hősként,
Hithűen feleljetek mindenért,
Álmomban látlak, ébren áldalak…