Hajnali koldus,ablakom előtt
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Csorgó orral,könnyes szemmel
rongyokba burkolt fáradt testtel
csoszog a vén koldus a hajnali
hideg fényben,lebénult jobb kezében
fehér veder lóg fájdalmasan,
kitudja mit rejt benne.
Szakálla kosztol,ragad,szája sarkában
elégett cigicsikk,kiált a világra.
Ablakomból figyelem s megszólítom félve:
Bátyám állj meg egy szóra,
hadd adjak egy tál ételt az útra!
Kék szeme villan,égeti arcom
válasza ostorként csattan:
Nem vagyok én koldus,nem kértem
tőled semmit,eressz utamra,kérlek.
Szégyellem magam,de azért rongyai közé
egy szelet kenyeret rejtek.
Kék szem újra villan,de most mosoly csillan.
Szótlanul tovább csoszog,bajusza alatt mormol:
Nem vagyok,koldus sorsom megérdemlem,
kenyérszeletedet megköszönöm,egyszer visszaadom.