A hang,mely felordít a csendben,
karcos és mindent elsöprő,
Szavakat formál,értelmük idegen,
ritmusuk káoszt idéző.

A XXI-edik század Homo Sapiense
különlegesen akarja exprimálni magát,
Legátorok reguláris mondatait
régóta nem forszírozza már,
És mert géniusznak tartja magát,
a múlt számára már túlságosan emocionált,
A társadalmi elvárások
ma arra stimulálják,
Hogy egoizmustól duzzadva építse fel
a jövő materiális világát,
Fanatikusan kiirtva humatitást,
idealizmust,infantilitást.

Mondatok,törékeny szavak,
csodás érzelmek színes bokrétája,
Felemelő dallamok,gyönyörű ritmusok
befalazódtak volna a tegnapba?

Dekadens elmében pulzál az élet,
ám immunis minden emberire,
Racionalizmushoz görcsösen ragaszkodva,
kapitális káoszban élvezkedve,
Mert az individualizmus már nem impozáns,
hát legyen közös cél az integrálódás...
GLORIA NEKED HOMO SAPIENS KI ÍRTOTTA ÖNMAGÁT!!!!!!

Rob Katalin