Két zsákmányra éhes horgász hajnalok-hajnalán vízre szállt -ma megfogják a Moby Dicket!- jelszóval.

Ahogy emelkedett a nap, úgy fogyott a reményük, egyetlen moccantásuk sem volt.  Épp szedelőzködni akartak, mikor

vízcsobogásra lettek figyelmesek: jött feléjük egy ladik, de úgy megrakva hallal, hogy ugráltak vissza a vízbe a fürgébbek!

Elhűlve kérdik a másik sporit, ezt hol fogta, mivel stb, amit ilyenkor szoktunk kérdezni. Felhomályosította őket, hogy ez egy sós vizű tó, hal csak egyetlen helyen van benne, egy édesvizű forrás fakad a közepe táján, azt keressék meg.

Nosza, felhúzták a súlyokat s elindultak forráskeresőbe. De hogy találják meg?  

-Sebaj, mondja az egyik, én lassan evezek, te meg a vederrel, ami ott van melletted - csak kóstolgasd, mikor édesedik....

Már igencsak hanyatlóban járt a nap, verejtékét törölve szólalt meg az evezős, hogy hagyják abba, elhalt a karja a sok evezéstől

-Nincs itt forrás.  

-Az semmi- mondja a cimbora, -de mindjárt kiürül a veder!-      

Gabipapa