Höhnel - az útitárs - előbb érkezik Zanzibár szigetére - 1886. okt. (részlet)

    Zanzibári erőd (ma is létezik)

Alig hullt a mélybe hajó vasmacskája,

Kis csónak vitte ki, Zanzibár partjára.

Kíváncsi naplopók, készséges négerek,

Alkalmi munkáért futkosó emberek.

Ajánlják magukat, szívesen szolgálnak,

Ha nincs rájuk igény, gyorsan, odébb állnak.

Ezzel, Zanzibárnak nem teljes a képe,

Igen heterogén lakossága, népe!

Van itt tüzes lárma, ricsajos hahota,

Pedig, közel a két szultáni palota!

Úgy látszik, gazdájuk megszokta a lármát,

Népe is csendesen viseli a jármát!

Sziget, s kikötője munkát ad, kenyeret,

Boldog a néger, ha egy nap, egyszer ehet!

A paloták mellett erőd omladozik,

Szigeti turizmus nincs, vagy akadozik.

Szemközti vámfészer nagy tömeggel tele,

Fele kereskedő, plebsz a másik fele.

Zajos nyüzsgés-forgás, a tömeg hullámzik,

A trópusi gyümölcs, innen, nem hiányzik!

Odébb, az indusok lakta városnegyed,

Majd néger külváros, hogyha tovább megyek.

Ez is népes zóna, ők, Ngambunak mondják,

Ha vendég érkezik, itt, azt rögtön tudják!

Hosszú fehér ingben, itt, dandyk* sétálnak,

A pajkos libik** meg, kissé odébb állnak.

Fehér ember jött meg, mind, arról csevegnek,

Ide postahajók is ritkán érkeznek!

Sejtik, a gőzhajó felfedezőt hozott,

Ez az a hír, amely, oly nagy "port" okozott.

Ráérzett erre a kereskedők orra,

Több lesz a vásárló, igény lesz a borra!

Ahol Höhnel megszállt, még nagyobb a lárma,

Főleg reggelente, munka után várva.

Talán keresnek majd, hajcsárt, teherhordót,

Kémlelve várják a fehér parancsolót.

Így landolt hát Höhnel a szigetországban,

Miközben, Teleki megjön Zanzibárba.

'886-nak november havában,

Épp, tizenkilencet írtak a naptárban.

A Brit-indiai hajótársasággal,

Az Orientálon jött, nagy sokasággal.

Zsebében jó néhány ajánlólevéllel,

Így, sok helyre hívták, várták jó ebéddel.

L.j.

* ifjú férfi, ficsúr

** fiatal, serdülő lányok