Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Igyunk a szépségre

(részlet a Búvópatak, avagy hamu alatt izzik a zsarát című regényből. Megrendelhető: https://undergroundbolt.hu/termek/buvopatak-avagy-hamu-alatt-izzik-... )

László alighogy kialudta a mámorát az Erdő Népe közt töltött kaland után, felkereste Eliabel lakosztályát. Szívesen fogadta a lány, hellyel kínálta.

- Tölts bort! – szólt rá László a komornára. Eliabel pillantásával jelezte, hogy teljesítse a parancsot.

Juliette, a komorna serényen teljesítette is. A hűvös sarokból hozta a kancsót és tele töltötte a kupákat, közben vágyakozó pillantást vetett a királyra, majd ijedten lesütötte a szemét. Mégsem való, hogy egy közönséges komorna, legyen bár nemes ember lánya és akármilyen csinos is, a királyra vesse a szemét. László inkább érezte, mint meglátta a pillantást, de nem vette rossznéven. Sőt, elraktározta magában, hátha alakul később valami.

- Igyunk a szépségre! – emelte köszöntésre László a kupáját.

Csendült a kupa, folyt a beszélgetés, az ismerkedés. Eliabel gyermekkoráról mesélt, a hazai táj szépségéről, László pedig a hadi sikereiről. Gyorsan telt az idő, de a király hirtelen felállt, hogy menjen. Az anyakirálynő várta a trónteremben. Uralkodói teendők vártak rá. Juliette látva, hogy menni készül a király, kitárta az ajtót, és térdet hajtva félre állt.               Kifele menet László visszaszólt, hogy este, éjfélkor visszajön.

- Várni fogjuk! – suttogta a komorna.

Éjszaka, alig kiáltotta el a strázsa a vár fokán az éjfélt, László már ott volt. Juliette engedte be, de Eliabel olyan mélyen aludt, hogy meg sem mozdult, mikor bementek a szobába.

- Ne keltsük fel, hadd aludjék! – szólott és kilépett a ruhájából.

A következő este ugyan így történt minden, s a rákövetkezőn is. A harmadik este aztán a lány kijelentette, hogy másnap már ébren lesz Eliabel.

- Honnan tudod? Boszorkány vagy?

- Nem vagyok boszorkány, de tudom! Elégedj meg ennyivel, Jóuram!

- Te, Juliette hol leszel?

- Én is itt leszek.

Ettől kezdve hármasban töltötték az éjszakákat - nagy egyetértésben. Juliette mint Afrodité felkent papnője bevezette Eliabelt a szerelem misztériumába. A király, a sietve, kapkodva elöltött pásztorórák után, életre szóló élményben részesült ezeken az éjszakákon.

Tartott ez a helyzet egy darab ideig, de sokáig nem maradhatott titokban. Botrány készülődött, különösen azután, hogy a király nemességet adományozott mindkét kedveltjének. Báróságot és hozzá szép birtokot.

Izabella királynő nagyon dühös lett, hogy éppen az udvarhölgyei közül választott újabb szeretőt magának a király és még bőkezűen meg is ajándékozta az ő rovására. Dühösen utasította az udvarmestert, sürgősen takarítsa el Eliabelt az udvarból. De még az országból vagy akár az életből is!

Mikor azonban reggel Konrád udvarmester gőgösen bevonult a lány lakosztályába, hogy elkergesse, azt üresen találta. Denis, a francia kukta ugyanis elárulta Juliettenek, hogy az udvarhoz gyanús, idegen, olasz szakács érkezett. Velence küldte…

- Kihallgattam, mit beszélnek. Nem tudták, hogy értek olaszul, pedig jól értek, nagyapám révén. Arról beszéltek, hogy mindkettőtöket meg fognak mérgezni, mert Szent Márk városának nincs szüksége egy balkézről való trónkövetelőre se itt az országban, se máshol.

Juliette azonnal felfoga, miről van szó, és hogy nincs veszteni való idő.

- Szerezz férfiruhát! És most siess, meg ne lássanak!

Kora hajnalban vadászok közzé keveredve hagyták el a várat. Öltözetük nem tűnt ki a többiekétől – könnyű vadászöltönyt viseltek, vadásztőrt és vékonypengéjű, egyenes kardot fegyverkén. A nyeregtáskába rejtve hozták magukkal, ami ékszerük, aranyuk, pénzük volt. Minden más holmit visszahagytak. A vadászokat kint az erdő fái közt elkerülték, és sebes ügetéssel estére már messze jártak. Így haladtak napokon, heteken keresztül. Út közben egyszerű házaknál álltak meg pihenni, enni, aludni. Rézgarassal fizettek a szolgálatokért, ne hagyjanak maguk után feltűnő nyomot, és ha kérdezték útjuk célját, az egyetemet említettek, ahova atyjuk óhajára igyekeztek.

Eliabel apja, Marestin márki birtokán találtak menedékre, dombok között, egy erdőtől védett kastélyban.

 

Megtekintések: 19

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Október 1, 2020, 6:23pm

Kedves Babu!

A helyzet az, hogy meggyőződésem,  valahogy így történhettek a dolgok.

Szeretettel: Szabolcs

Hozzászólt Margareta Vilhelem Október 1, 2020, 3:32pm

Kedves Szabolcs !

      Mind visszafele mentem ,mert latom reszletekben teszed fel!

     A Te sajat stilusodban a tortenelmi rajongasod elso helyre  allit  Teged 

     fuggetlen ,hogy igaz vagy fantazia a megirt tortenet. Jo olvasni irasaidat!

       Sok szeretettel gratulalok....Babu

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2020   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek