“Életkepek” egy klinika mindennapjaiból

                                                                                                                                        by   Adam Agnes

          Normális körűlmények között elmegyünk  egymás mellett  eme rohanó világbanszűrke hétköznapokban.

 Most a sors összezárt egy kórteremben hatunkat.Külömbözö koruak vagyunk.

          Kinyitom a szemem a rigó költ fel álmomból a fenyöfa tetején.

Még egy nap szeretteim nélkűl.Részben. Hálás vagyok látogatásukért ahogy minden nap idöt szánnak reám még ha fáradtak is.

Ebredűnk lassan komótosan. A sarokba az ablak alatti ágyban a néni a botja segitségével próbálja tornáztatni öreg csontjait. Kiűltek az idő barázdái arcára eltelt az idő fölötte. Azt meséli viccesen  hogy hiába kér  a pap tőle pénzt a halottas házra otthon hiszen ő közel lakik a temető aljába csak átsétál az örök nyugalomba.

          Kedvenc nénim is felkelt.Felkelt? hisz egész éjjel alig aludt egy keveset. Agyvérzés után van ahhoz képest jól mozog beszél. Fájdalmai vannak talán a legtöbb közülünk.

Drága asszisztensnönk lép be mosolygósan napsugarat hozva maga után vicceket röppentve a levegőbe  hogy jobb kedvünk legyen mindenkit jó szóval biztatva.

A rigó hangja végig kiséri napunkat jönnek mennek a fehérköpenyesek sürognek forognak  hogy bajainkat megtaláljak enyhitsék.

          A profeszor  komolyan de jóságos  huncut tekintetével a szeművege fölött lep be a korterembe. Utána a jővő generácio tudományra éhes  tanoncai.

Tűrelmesen hallgatják problémáinkat megoldást keresve rá a professor tanácsait intelmeit árgus szemekkel magukba szippantva.

Vizsgazó diákok toppannak be izgulva kérdezik  ki a beteget hogy helyes diagnózist felállitva jól vizsgázzanak.

          A délutan  csendjébe  egy fehérköpenyes úr kopog a szalon ajtaján.

Hát valoban az úr kuldottje a kórhazi lelkész hivja a fenntjáró betegeket esti Istentiszteletre.

Egybegyűltünk imdkoztunk hálát adtunk a jo Istennek hogy jobban vagyunk. Koszonetet mondtunk azert hogy hozzatartozoink velunk vannak a gyógyulas érdeéeben.

Lassan besotetedik elhalkulnak  a leptek a folyoson cask az ugyeletes ugyel rank figyeli rezzensunket.

A rigo is elhallgat o is a holnapot varja hogy ujra kezdje mi meg azert  hogy  gyogyulva tavozhassun