Látomás vagy valóság

-Timi! - egy rossz álom. Nem tudok mit tenni ellene.
Belekortyolok a teámba, hányingerem lesz tőle, hagyma tea… Próbálok átsiklani felette.
Mindjárt vége.
Legördülő könnyeim hűti arcom. Felálltam a padról, már nagyon sötét lett, éjszaka van…
Előkaptam a telefonom, a kijelző éjfélt mutatott. Valami nem oké… Mintha nemrég a szobámban ébredve a teámból ittam…
Fogalmam sincs, hogy miért de lefényképeztem egy kupac száraz kutya szart…
Remek! Kutya szar…
A taxit, amit leintettem hírtelen megfordult, és elment.
Simogatást éreztem a tarkómon, lágy és kellemes volt.
Timikém! Ő jutott az eszembe, de nem ő volt, hanem az éjszakában eltévedt fuvallat.
A park apró kavicsinak ropogása billentett ki a gondolatomból, három fiatal srác, vagy mégsem… A hold megvilágította őket. Egy srác, egy fiatal leányka és egy angyal…
Kiabáltam, de mint akik meg sem hallják.
És akkor, ott belém villant a felismerés…
-Timi! - ne enged el a kezem… Nem lehetek Tomi… A kupac kutya szar!
……………………
Vége az éjszakának, mint mindig. A buszról leszálltam. Most merre? Gondolkodok.
Pár lépésre vagyok a parktól,de vár Timikém…
Érdekes, miért mosolygott olyan huncutul, reggel amikor elköszöntem tőle…
A vér megfagyott az ereimbe, egy közterűleti alkalmazott állt meg mellettem, lapáttal és seprűvel…
……………………………
Sötétség. Hát még is Én voltam a kupac kutya szar....