Bizonyára  van  aki nem tudja elolvasni a "Kórházi  emlékek - 2" cimü  szines  alapon  közölt  versemet, így leközlöm csak  a  szöveget, mégegyszer :

                                            Kórházi  emlékek

            Mint  sokakkal  megtörtént, hát          Kinek  jut  akkor  eszébe

            velem  is meg  ám,                            feltekinteni,

            kinézhetek  betegen                          megállni  egy  pillanatra

            a  kórház  ablakán                             s  elmerengeni.                   

.

            Emeletrõl  furcsa  látvány                   Ablakon  túl  mennyi  embert

            tárúl  igy  elém,                                 gyötör   fájdalom,

            látni  a  sok  nyüzsgõ  embert            mig  odalennt  közönyösen

            tõlem el,  s  felém.                            megy  a  forgalom.

            Mentõautó  sivitva  száll                     Valamikor   én  is  mentem

            új  beteg  felé,                                   el  e  ház elõtt,

            fiatal  pár  sietve  megy                      sietve, hogy  haza  érjek

            gyermeke  elé.                                  még  ebéd  elõtt,                                          

            Hangyabolyhoz   hasonlóan               nem  gondolva  arra,  hogy

            jött  ment  emberek,                          egy  ember  néz  le  rám,

            mindeki  a  saját  dolgát                    sóhajtozva  betegen                         

            valósitva  meg.                                  a  kórház  ablakán

                                                                                     Kenéz  Gyula

                                                                               Nagyvárad  2009. aug.20.