Karácsonydélután
- Mini krimi novella-
Írta:Attila-benczi

Nem is tudom, hogy hol kezdjem, ezernyi gondolat, mondanivaló kavarog a fejemben.
Szerintem legalább egyszer mindenki kipróbálta, hogy csak úgy ok nélkül kikönyököl az ablakba és figyeli a kinti eseményeket. Ma, hosszú évek óta először én is megtettem.
Bámultam a kinti forgatagot.
Percenként elsuhant mindkét irányból egy-egy kocsi, nagy csörömpöléssel váltották egymást a villamosok ... Fülsüketítő szirénázással elrobog egy mentőautó.

Valami történik, vagy velem, vagy a világgal, amit nézek. Tucatnyi ember szaladgál, rohan kitűzött célja felé, arcukon boldogság mosolya villan, egyeseknek a gondoktól homlokukon mély ráncok, mások csak úgy kifejezéstelen arccal, mint akik eltévedtek mennek tovább.

Nem értem mi ez, a szemem káprázik vagy az idő lassult le? A tárgyak s emberek körvonalai megnyúltak, mint üstökös csóvája ezer darabra hulltak, a hangok is furcsán eltorzultak. A körülöttem lévő világ kezd elveszni a táguló időspirál végtelen gyűrűjében.
A színek, hová lettek a színek? A szürkeség vette át a helyüket és egyre csak távolodik minden körülöttem. Vagy mégsem! Furcsa repülésbe kezdek, egy távoli pont gyorsan közeledik. Olyan érzésem van, mint amikor régen megcsáklyáztak egy hajót a kalózok és húzzák magukhoz. Egyre kristály tisztán látom a szomszéd ház körvonalait, érdekes nem a ház, hanem annak a földszinti ablaka kezd ki tisztulni előttem.
Egy alak, férfi. Nem ketten vannak. Furcsán érzem magam, szívem a megszokottnál gyorsabban ver, fülemben érzem erőteljes dobolását.
Körülöttem megszűnt minden más, csak a szomszéd ablakát látom. De mi ez, gyilkosság szemtanúja leszek? Hallani nem hallok semmit.
Őt ismerem, a tévészerelő, kezében kicsi bárd lendül a másik férfi felé, akin látszik, valamit, valakit erőteljesen leszorít, eltorzult arccal tágra nyílt szemekkel figyeli a bárd röppályáját.
Nem lehet, igaz egy női alak bevillan, ott kuporog az asztal előtt, valamit tart a kezében.
A bárd lecsap, nagy ívben fröccsen szét a vér… Vége. Testem remeg, rosszul vagyok. Remegő kézzel keresem a telefonom, tárcsázom a rendőrséget… De mi ez, hangok, boldog örömteljes kiáltások.
- Végre sikerült- halom a bárdos alak hangját.
- Igen, de nem a legtökéletesebb ütés volt részedről- válaszol a másik férfialak.
- Fiuk! A lényeg, hogy kimúlt… - A nő hangja örömteljes volt.
Hideg verejték gyöngyözik homlokomon, kezem továbbra is remeg… Az utolsó számot nem bírom megnyomni, hogy hívjam a rendőrséget. Mit tegyek? Ha megtudják, hogy láttam őket, engem is kivégeznek.
Erőt veszek magamon és újra az ablakukat nézzem.
Hisztérikus sírásom röhögésbe fullad. Mind hárman felém integetnek.
-------------------------------------------------------------
- Boldog karácsonyt szomszéd, szívesen látjuk vacsorára…
Sikerült levágni ezt az óriási pulykát!