Balázs F. Attila

Karácsonyi hazaérkezés

Megjött a Karácsony... nem talált otthon.

Elbitangolt szavak halmaiba botlom...

Elveszett ösvényeken talán haza jutok,

Mellettem ebként a szomorúság kullog.

Otthon Karácsony elalszik a széken,

a gyertya is szundikál, nem lobbant fel régen.

Didergő fenyőfát díszit fel az Isten,

mint fűtetlen vagonban utazom a hitben.

Hazaérek talán, az égen fények gyúlnak,

felcsendül az ének, aranypelyhek hullnak.

Arra lohol az eb, utam erre veszem.

Vár az otthon, ajtót ki nyit vajon nekem.