Kerestem
... kutattam,emlékeim foszladozó
papírlapjait forgattam,semmi s senki
nem jutott eszembe akit utálnom kellene.
Felsóhajtok,létezik ennyire jó ember vagyok?
Már-már önelégült mosollyal az arcomon
asztalomon heverő írószeremhez nyúlok,
hogy versformában le írjam jóságom.
De jaj, mi ez az végtelen csípős fájdalom
ami széttépi lelkem s szívem,nem értem!
A toll kiesik kezemből,versem nem írom meg,
mert a fájdalom az ébredés,keserű ébredés:
-----------------------------
Hisz magamat utálom de nagyon!