Két karácsony

Dobrai Zoltán 2009.12.20.

Szenteste gazdagék asztalhoz ülnek,

Az asztaluk terhüktől majd bedőlnek.

Zavart kelt ajándékok sokasága,

Teljesül itt mindenki szíve vágya!

Sok szegényes hideg házba csak ülnek,

Asztalukra falatokat remélnek,

Nekik Isteni szép ajándék lenne,

Ha ma meleg –forró étek kerülne!

Öntelten mustrálják Párizsi cuccot,

Mások munkájából erre is jutott,

Új világba, újgazdagok lettek ők,

Nekik az Isten verése a szeplők.

Felnéznek éhesen és dideregve,

Kételkedve van -e Isten az égbe,

Ki eltűri, hogy ennyire más legyen,

Ki nem segít a sok éhes szegényen!

Felkapaszkodtak, mint komló a fára,

Büszkék tettükre és ön-önmagukra,

Őket nem a fehér hó vakította,

Teremtő vaknak, világra így hozta.

Ízületükre gyógy írra nem tellík,

A mai Szentestét szívükből hiszik,

Áldják Szent Máriát, Jézust és Istent,

Mert nekik a nevük és létük felkent!

Talán majd egyszer jó világ fog jönni,
Karácsonynak egyformán fog örülni,

Szegény vagy gazdag, de ember a Földön,

Tudom, ez az idő el kell, hogy jöjjön!