Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

 

Elzárt, elmaradott falvak vették körül a várost, abban az időben, amikor odakerültem városi járványtanász orvosnak. A rokonházasságok, és a mértéktelen italfogyasztás meghozta az eredményt. Bábahalmán – akkor 2000 lakost számlált – tömeges tífuszoltást végeztünk. Jöttek is a mozgósítottak: felnőttek, gyerekek tömegével. Érkezett egy anyuka két gyermekével. Kérdezem, hogy hívják a kisebbet?

 „Kirila Jankó.” - jött a válasz.

Megkapta az oltást, és következett a nagyobb.

„Őt hogy hívják?”

„Kirila Jankó.”

„Őt is?”

 „Igen.”

Nem nagyon értettem, miért. Azt mondta, mert szereti a Jankó nevet, az apját, nagyapját is így hívták.

„Hogy tudja megkülönböztetni őket akkor, ha ugyan az a nevük?” – érdeklődtem.

„Az egyik a kicsi Jankó, másik a nagy.” - válaszolta, és még ő csodálkozott, hogy mit értetlenkedek.

Az ebben a faluban nem rég kinevezett körorvost, D. Doru-t behívták gyalogsági kiképzésre, katonaorvosi gyakorlatra. A kisbíró a következőképpen hirdetett, verve a dobot: „Aki beteg, vagy meg akar halni, menjen Szentmártonba, mert a doktor elvitték a katonák.”

Doru kollégámat, mikor megérkezett Bábahalma rendelőjébe nagy örömmel fogadta a személyzet. Különösen Mariska, a takarítónő örvendezett.

„Jaj, milyen fiatal a doktor úr, milyen szép ember. – Este eljövök hozzád! Jó?” „Nem kell!” – tiltakozott Doru ijedten.

„Miért? Azt hiszed, nem tudok? De bizony, és közben még visongani, kiabálni is tudok!” A folytatásról hallgat a fáma.

Másik csodás falu Küküllősolymos (Soimus) – 1000 lakost számolt a hatvanas években, ma néhányszázat. Körülbelül négy kilométernyire van Kóródtól, ahol egy évig praktizáltam.

Ősszel, télen tengelyig ér a sár. Ha beteghez hívtak, szekérrel jöttek értem – legtöbbször éjszaka. Egy alkalommal szülőnőhöz kellett mennem. Nem aggódtam, mert a klinikán több szülésnél is asszisztáltam – volt, hogy engedték, én veszessem le szülést. Arra azonban még nem volt példa, hogy háznál végezzek ilyen fontos tevékenységet. Mikor felzörgettek és mondták, miről van szó, szóltam a mentőállomásnak, de nem bíztattak, hogy időben odaérnek. Vettem a szülészeti táskát, és felültem a szekérre. Jól megdolgoztak a lovak a nagy sárban, mire odaérkeztünk a házhoz. Földes, vertfalu ház volt. Vertfalu, azaz veszőből font és sárral tapasztott falai voltak. Különös kellemetlen szaga volt, mert a tapasztáshoz lótrágyát használtak kötőanyagként.

A szülőasszony a nagyágyban feküdt, ott jajgatott. Megvizsgáltam, és a furcsa környezetben elveszítettem minden addigi magabiztosságomat. Mit lehet itt ilyen körülmények között tenni? Eszembe jutott Ludas Matyi, ahogy szétszalasztott mindenkit. Na, nem akartam én senkit sem megverni, de nagyon zavart, ahogy várakozóan ott állt az egész család a szobában. Várták, vajon az új doktor mit tesz? Kezdtem utasításokat adni: forraljanak vizet, húzzák ki a szoba közepére a kanapét, terítsenek rá pokrócot, tiszta lepedőt, hozzanak fehér gyolcsot. Gumilepedő volt a táskámban. Egy asztalkára kiraktam mindent, ami csak nálam volt. Az asszonyka megilletődve figyelte a sürgölődést. Átemeltettem a szülőnőt az elkészített szülőágyra, és ebben a pillanatban megérkezett a mentő és egy szülésznő, aki áttétette a mentőbe az asszonyt, én pedig indultam vissza. Másnap reggel megtudtam, hogy útközben a mentőben zajlott le a szülés, és semmi szövődmény nem történt.

 

Fogorvos legközelebb a hatodik faluban volt, fogat húzatni hozzám jöttek a betegek. A patika a harmadik faluban, és az érzéstelenítő a sürgősségi szekrényből hamar kifogyott. Ha a páciensnek, vagy társának volt biciklije, jó óra alatt megjárhatta a gyógyszertárat. Ha nem volt türelme, kihúztam „vokálban”. Segített a rendelővel szemben levő „vendéglátói egység”. A Félkarú volt a kocsmáros, szívesen szolgált érzéstelenítővel. Nem csupán a beceneve volt Félkarú, hanem valóban az volt, de a karja csonkjával olyan ügyesen fogta az üvegeket, mint egy zsonglőr. Egyik alkalommal olyan sikeres volt a Félkarú közreműködése, hogy miután kihúztam a beteg odvas fogát, akkor kérdezte meg kissé dadogva, hogy mikor kezdek már neki a foghúzásnak.

Megjegyzem, hogy a legtöbb sürgősségi beavatkozást a foghúzás jelentette.      A sürgősségről különben nagyon tág fogalmai voltak a lakosoknak. Egyik este nyolc óra körül bekopogtatott egy asszony, hogy adjak neki, illetve a férjének egy igazolást, hogy nem beteg. Magyarázom neki, hogy ez nem alkalmas időpont egy ilyen irat kiállítására. Csüggedten hallgatta, de amikor az okfejtésemben odaérek, hogy ez nem sürgősségi eset, felcsillan a szeme.

„De igen doktor úr, ez nagyon sürgős, mert az uram reggel be kell, hogy vigye a tanácshoz, állás ügyben.”

Valóban sürgős!

A valódi sürgősség céljából hoztuk létre az úgynevezett sürgősségi gyógyszerszekrényt.

Ebben volt minden fajta gyógyszer, kötszer, hiszen a patika táválsága miatt a rendelőnk ellátmányára szorult a fejfájástól kezdve, a csalánkiütésig minden beteg. Ez egyrészt jó volt, de ha kijött Vijoli, a pénzügyi ellenőr bizony nem volt jó.

Ugye mindent bejegyeztünk a forgalmi naplóba: kinek adtuk, miért adtuk, mit adtunk, hányat adtunk. Jött Vijoli úr – őt nem szólítottuk elvtársnak, mint ahogy az orvosokat sem – ellenőrizni a pénzügyi fegyelmet. Nagy hatalmú úr volt ő kelme, a testvére pénzügyminiszter. Mikor megjött, kínáltuk mindennel, ami szem-szájnak ingere. Kapott pálinkát, bort, kávét, ebédet, vacsorát. Sokáig maradt. Napokig.

Megszámolta tételesen az összes gyógyszert a szekrényben, megszámolta a kiadottakat a naplóba. Sorról sorra, oldalról oldalra. A hiányt meg kellett fizetni, a pluszt ráterhelte a készletre. Az volt a szavajárása, mikor este végzett „Asztalra a bankót, öcsém!” Fizettünk, és két-három hónapig nyugtunk volt tőle.

 

Megtekintések: 351

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Dr. Csuták János Március 10, 2014, 2:46pm

OK. Kösz, vettem!

Üdv.: János

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Március 10, 2014, 1:55pm

Köszönöm János a szavaidat. Folytatása is van a történetnek: "Volt egyszer egy Segesvár" címen.

Üdv: Szabolcs

Hozzászólt Dr. Csuták János Március 10, 2014, 1:41pm

Csak most tudtam időt szakítani az írás elolvasására, de nem bántam meg. Ugyan zömmel betegekről szólnak a kis történetek, mégis kellemes napsütéts árasztanak, mindegyik mögött ott ragyog valamiféle derűs, megértő mosoly. Meg azt sugallják, hogy az orvosnak a betege a legfontosabb, azokért mindent megtesz, még a Vijolikat is elviseli, sőt, lekezeli, ha már ki nem kezelheti.

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Február 21, 2014, 6:49pm

Kedves Katalin, ez az igazság, fiatalok voltunk!

Hozzászólt M.Simon Katalin Február 21, 2014, 4:25pm

Hát ezek az emlékező írásaid, Szabolcs, visszaterelnek ifjúságunk világába. Olyan volt, amilyen, az a világ, de fiatalok voltunk. Mindig örömmel és érdeklődéssel olvaslak.

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Február 18, 2014, 10:17pm

Kedves Zsuzsanna! Megtisztelő az összehasonlítás...

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Február 18, 2014, 5:49pm

Nagyon érdekesnek, élményszerűnek találtam az írást. Bulgakov Egy fiatal orvos feljegyzései c. kötetét juttatta eszembe.

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Február 18, 2014, 1:01pm

Kedves Péter!

Ha más hozadéka nem is lenne a kis cikkemnek, mint az, hogy átívelve az óceánt egymásra találtunk, már megérte a fáradságot. Bige Zsolt az unokaöcsém. Postázom címére a leveledet, és ő biztosan felveszi a kapcsolatot régi iskolatársával.

Üdvözlettel: Szabolcs

Hozzászólt Marton Peter Február 17, 2014, 11:36pm

Kedves Doktor. Ur!

Mikozben erdekfeszito sorait olvasom egy regi-regi kedves osztalytarsam portreja

rajzolodik ki egyre elesebben a mult homalyabol. Ezt a serdulo koru fiu Bige Zsolt akivel anno

a marosvasarhelyi Al. Papiu Ilarian kozepiskola padjait koptattuk. Ha emlekezetem nem csal Bige Zsolt 1965-ben atiratkozott a Bolyaiba es ott is erettsegizett 1967-ben, a kesobbiekben pedig edesapja nyomdokaiba

szegodott mint orvos.

Sokaig oriztem kicsengetesi kartyajat ugyanis a jelek szerint miutan atiratkozott a Bolyaiba azutan sem felejtett el. Arra is hatarozott vissza tudok emlekezni, hogy Zsolt edesapja vasarhelyi szferakban igen-igen elismert szulesz-nogyogyasz volt es nehai Edesanyam kesobb elmondta, hogy amikor engem hozott vilagra eppen Bige doktor volt szolgalatban es igy o is vezette le a vilagra jovetelemet..

Tortent mindez 1949 majus 29-en este 7-ora korul.

Kerdes: van-e a doktor urnak barmifele csaldi kapcsolata Bige Zsolttal es tudna-e legalabb pontokbe

rendezve kozolni valamit Zsolt kesobbi sorsarol es elerhetosegerol.

Vasarhelyi baratsaggal es nemkevesebb tisztelettel,

Marton Peter

Bancroft, Ontario

Kanada

E-mail: pmarton210@gmail.com

Phone: + (613) 332-5352

Sype: martonpeti1

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Február 17, 2014, 6:39pm

Hajnalka, köszönöm a szavaidat. Összefutunk máshol...

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek