Ránk szakad minden, mi átok,

és mégis milyen nyugtató,

hogy a dolgok, ez a város,

néha csupán a puszta szó,

néha egy idegen mosoly,

vagy egy derűs, tiszta reggel,

néha az este, a komor,

tele fáradt emberekkel,

új és új életre serkent,

feledjük szeszélyes bajunk,

s mint örök életre felkent

hősök, úgy élünk és halunk