- Mama, miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját.
- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.
- Ezt nem értem - mondja a kisfiú.
- És ezt soha nem is fogod megérteni... - válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is:
- Papa, miért sír a mama, látszólag minden ok nélkül?
- Minden ok nélkül sír. - ez volt minden amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt, férfi lett és még mindig kereste a választ: vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat:
- Mondd, Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen? Az Atya elgondolkozva válaszolt:
Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti - még akkor is, ha a gyermeke őt mélyen megbántotta.
Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére.
Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja - egy jó férj soha nem sérti meg feleségét, mégis néha próbára teszi a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla-szilárdan férje mellett áll-e?
És végezetül - könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson... A könnyek kizárólag csak az övéi és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.
Látod: egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli.
Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.
HISZ MINDEN NŐ SZÉP, AKI SZERET!