Lámpafényű nő
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Lámpafény,bágyadtság kellemes érzés,
gondolni rá,ki talán nem is létezik,
s még is érzed illatát mint asztalodon
a gőzölgő kávét ... Felfrissít a tudat:ha
még is eljön a nap,a találkozásotok
rejtélyes pillanata,mily édes e gondolat.
A félhomályban felvillan egy szempár,
acélkék színű tekintet,gyomrod megremeg,
szíved vad dobolásba kezd,arcod forró,
s lesed a félhomályt,hogy amit látsz az
valóság vagy agyad s magányod újból
csak játszanak veled ... Nem,valami
mozdul,selyemruha susogása,egy
csupasz kar feléd nyúl ... Érzed bőre
puhaságát ... Igen! Az álom valós!
Nem kérdezel semmit,hisz ismered,
mert oly régóta megalkottad őt!
Ott áll veled szemben,hosszú fekete
haja derekáig ér,testére simuló
ruhája tökéletes alakot takar ...
Lassan a már kihűlt kávédért nyúlsz,
jobb kezeddel hanyagul legyintesz:
Ez is csak egy álom,ő nem létezhet
csak odabent a lelkedben s álmaidban ...
----------------------------------------------
Reggel jól indul a napod,boldog vagy,
mert este kit alkottál újra ott lesz veled,
s talán egy nap ajtódon bekopog ...