Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

 

  Hol a nájlon ingem s a rakott szoknyám, a  pionír nyakkendőmön a trikolor kirongyosodott, de sebaj, van olló, s levágjuk a cérnaszálakat, amit meg nem lehet eltakarja a nyakkendőgyűrű, ha ügyesen rendezgetem, a térdzoknim állandóan lecsúszik, cérnából van,kötök egy gumidarabot a lábszáramra, s ráhajtom a felső részét, a tetrabugyim új, még érdesek a csíkok rajta, biztos kisúrolja a combom estig, a lakkcipőmön ragyog majd a napsugár, kicsit hangosan kopog, legalább észreveszik, hogy új, a majóm pántja mindegyre lecsúszik, majd úgy tartom a papír lobogót, hogy ezt  ne vegyék észre, szorosan odaszorítom a könyököm az oldalamhoz, indulunk, gyerünk, énekelni kell, s integetni, vigyor fagyott az arcunkra, csak vége lenne a felvonulásnak, s lerúghatnám a cipőm s a zoknim, rohangálhatunk a fűben a Somin, amíg megsül a miccs, anya vegyél nekem similabdát, fruktót is kérek, vagy inkább bem-bemet, nini, ott egy elszabadult lufi, felakadt a vascsúszda oldalára, pont középre, azt csak felnőtt tudja leszedni, de senki nem törődik vele, jujj, de sokan vagyunk, az állatkert előtt sor van, a lábak alatt apró cafatokra szakadt pirossárgakék papírdarabok, jujj, hol a nyakkendőm, elszakadt a gumi, lecsúszott a zoknim, a kordelucám a nyakamban,  ott jönnek már a szomszéd Pityuék, huh, most mit gondol rólam, hogy ilyen maszatos vagyok a vattacukortól, ő bezzeg szép tiszta, az inge se nájlon, vasalva van, egyszer az enyémet is ki akarta vasalni apa, mikor anya nem volt otthon, el is kellett dobni, lett egy nagy háromszögű lyuk rajta, a pujul mámiba vett anya egy másikat, mert éppen aznap pioníravatás volt, a sok sólyom csak ránk várt, büszkék voltak, hogy megnőttek, levehették a csúf narancssárga ingüket, s lett nekik is fehér, szép új nyakkendővel, volt akinek nem is volt gyűrűje, csak úgy bebogoztuk mikor felavattuk, jajj, kiszakadt a similabdám, megtelt a rakottszoknyám fűrészporral, nem is lehet leseperni, mert ragacsos a bem-bemtől, hülye Pityu hogy vigyorog, most mit akar, miért menjek oda, szia Pityu, nekem adod, jajj, de kedves vagy, s mit szól anyukád, miért nem kell neked, játszunk vele ketten, fűzzünk láncot, pitypangból, koszorút is, csodaszép lett, megyünk a kicsivonattal is,ugye, meglásd egyszer én is leszek kalauz itt, integessünk, mindjárt este van, megyünk haza, ti is jösztök, szaladjunk előre, a nagyok lassan cammognak, amíg utolérnek kapsz egy puszit, ni, de szép ibolya, illatos, szeretem május elsejét, a felnőttek sokszor nem szeretik, de jó gyereknek lenni, ugye Pityu?

Megtekintések: 702

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Dr. Mattes-György Katalin Május 2, 2012, 12:17am

Erdekes, tenyleg minden igy volt es ezeket a szavakat  (cordeluca, bem-bem, fructo) mar el is felejtettem volna ha nem olvasom az irast. Ismeretlenul is osszekot minket ez a letunt vilag, a gyerekeimnek ez mar semmit nem mond. Udvozlom Nemetorszagbol.

Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Május 1, 2012, 11:16pm

Bizony régen történt...közben még sok minden jutott eszembe... a csintura, a beretta, a rangjelző zsínor( volt neki más neve is? ) a szalutálás...és mi, gyermekek nem tudtuk, hogy ez kommunizmus, ez ilyen vagy olyan politika...mi csak élveztük az adott dolgokat...köszönöm kedves barátaim, hogy figyelmet szenteltetek az írásomnak...

Hozzászólt Király Judit Május 1, 2012, 7:48pm

Köszönöm szepen ezt a csodas törtenetett.Sikerült fel idezni a multat.Regen törtent,de szep volt jol esik az emlekezes.

Szep delutant kivanok

Hozzászólt jozseflorincz47 Május 1, 2012, 7:47pm

Igen. Emlékszem. Így volt. Köszönöm.

Hozzászólt balazs zoltan csaba Május 1, 2012, 7:01pm

reg volt szep volt,talan igaz sem volt

Hozzászólt Bálint Mária Május 1, 2012, 3:18pm

Furán vette ki magát. A felnőtteket miután egyszer már leszoktatták róla, kikergették a mezőre munkával önnepelni a napot, mi meg kis zászlócskákkal vonultunk le- fel a főutcán. De olyan nyomorúságosan sikelült (előtte ugyan semmiféle masírozást nem tanultunk), hogy többet nem ismételtük meg. Inkább csak az iskola udvarán mentünk körbe. 

Azelőtt vidám nap volt, mert aznap senkinek se volt szabad dolgozni, a kultúr udvarán pedig disznósültet osztogattak. A mészáros meg apám, mert ő is értett az ilyesmihez, mivel az ő apja is mészáros volt. Addig volt jó, amíg a karaj fogyott. Addig mindenki vidám volt, sört is kaptak egy-egy hálbával. Akkor tanultam meg Vincétől, a kocsmárostól, hogy a hálba tetejéről a habot - más nem lévén - egy kartonlappal le kell csapni, s a poharat az adott jelig meg kell tölteni. Ez előírás. Ma már nem, úgy veszem észre. A gyerekek kaptak egy-egy szem cukrot, vagy rahátot.

Aztán az következett, hogy a karaj elfogyott, s mivel a disznó nem préselt sonka, s nem lehet egyforma szeleteket kivenni belőle, kezdődtek a reklamációk, a veszekedések: egy nagyszelet kell, nem egy kisebb meg egy mégkisebb, s nem két kicsi, ez miért ilyen vékony, s így ment ez,amíg csak minden el nem fogyott. Olyankor már lefele görbült a szám, mert úgy éreztem, mindenki az én apámat hibáztatja. A mészáros nem szól egy szót se, csak tolta oda a húsadagokat, apám meg házi kenyérszeletet, s óhaj szerint mustárt vagy savanyú uborkát tett mellé, s próbálta megmagyarázni, hogy ez az adag, ezért vagy azért egyforma a másikkal. Én meg ilyenkor már rendszerint nem ünnepelhettem tovább,mert apám hazaküldött, hogy ne pityeregjek ott a stand mellett.

Hozzászólt Dr. Csuták János Május 1, 2012, 2:51pm

Kedves Tünde, olvastam a korábbi egymondatosakat is, csakmost jött ki belőlem a vélemény.

Gratulálok, várom a többit.

Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Május 1, 2012, 2:26pm

Kedves Szabolcs, köszönöm, hogy megosztottad a te emlékei velünk, és hogy olvastad kicsiny szösszenetem.

Ezúton szeretném mindenkinek megköszönni a figyelmet amit írásom iránt tanúsítottak.

Kedves János! Remélni sem mertem, hogy Hrabalhoz mér valaki, köszönöm. Egymondatos karcolataim vannak még, itt az oldalon. Az Ajjaj nőnap és az Ajjaj húsvét...de jó húsvét is ebben a stílusban íródott.

Hozzászólt Tóth Ildikó Irma Május 1, 2012, 1:38pm

É-ljen má-jus el-se-je, a dol-go-zók ün-ne-pe! Mi ezt skandáltuk Kolozsváron a felvonuláson, és alig vártuk már, hogy vége legyen és mehessünk a Hójába a majálisra!

Gratulálok a remek, tömör, gondolatébresztő íráshoz.

Hozzászólt Dr. Csuták János Május 1, 2012, 1:12pm

Az elején vártam, mi ül ki belőle, később sietbve olvastam mert kezdett érdekes lenni, amikor Pityu megjelent, már izgalomba jöttem, később szurkoltam, hogy semmi ne csússzon le, maradjon minden a helyén, aztán, amikor a nap már kezdett hanytlani, és az árnéykok megnyúlni - persze, tudom, ez nem volt így konkrétan leírva, de a nap végül is lemegy egyszer -, akkor nyugalomszállt rám, és szerettem volna Pityu lenni, aki megkapta a puszit, lehet, életében az elsőt, a legemlékezetesebbet....ekkor jöttem rá: a gyerekkor mindent megszépít, még a cipő szorítását is.

A cseh Hrabal Sörgyári capriccioja egy mondat, és leír benne egy generációnyi történelmet, életet, szokásokat, mindent. Kedves Tünde! Ezt a ragyogó írást csak folytatni kellene ebben a stílusban, állná a versenyt!

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek