Álom, valóság

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

- Mini krimi -

Verejtékben úszott. Felébredt. A nyitott ablakbon a februári szél süvített végig az asztalán, a tele írt papírokat szétszórva.
Csak bámulta az eső áztatta foltos mennyezetet, próbálta összeszedni a kusza gondolatait. Elvesztette az idő- és térérzékét. Álom az álomban?
***
A kopott takaró lecsúszott róla, gázfűtést egy hete kikapcsolta, de az égető melegséget még mindig érezte a mellkasán.
Pánikba esett... Riadtan kereste a nitroglicerin tablettáit ... És ekkor!
A mellkasán megmozdult valami ...Szíve gyorsvonatként zakatolt, mikor a tekintete találkozott a nagy vörös szempárral..
***
Kitört belőle a hisztérikus nevetés, meglepődött menyire megnyugtatta. Akkor azt jelenti, hogy a forróság nem egy újabb szívroham jele.
Mosolygott, egy villanás, és a vörösen izzó szemek eltűntek ... A hirtelen beállt nagy csöndben ágyúdörgésként hatott a dübörgés a szoba sarkából, egy fekete árnyékot látott elsuhanni és eltűnni a kerek asztal alatt ahová a földön heverő papírok közül egy pár fellibbent, és alászállt.
***
Nyitott szemmel, mosolygós arccal visszahanyatlott a vizes párnára. Bal kezéből a gyógyszeres doboz a perzsaszőnyegre esett.
A sárga takarón keskeny vércsíkot hagyott, jobb kezéről lefolyt megszáradt vér.

Ádámcsutkájából kiállt a csontnyelű tőr.
------------------
Vakuk villanása közepette az egyik nyombiztosító egy fekete kiscicát vett észre a szoba sarkában. Nyakörvére egy papírdarabka volt ráragadva.

- Főnök! Nézze csak!- és a papírdarabkát át adta, amin ez állt:
" vadásztőrrel lesújtott a nyakára..."

- Szerencsétlen flótás, szívbeteg és író ...