A magyar néphagyomány   kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. Az e napon ünnepelt szentet az egyház is legendabéli alaknak tartja ( ezért a szentek közül is kiebrudalta).  E Luca jellemzője egy tál, benne két szem, ez  elég furcsa dolog. Ennek  is van azonban magyarázata. A Luca név  a LUX azaz fény szóból ered, a  „szeme világa, szeme fénye"  kifejezéseket meg mind ismerjük. A  halottakért is így imádkoztak: Lux perpetua tuceat eis ( „Az örök világosság fényeskedjék nékik"). Lucia a vakok és szemfájósok védőszentje lett, de imádkoztak hozzá az utcalányok, a férjhez menetelre áhítozók  és mindazok, akik tűvel, vagy más hegyes szerszámmal dolgoztak, mert e foglalkozásokhoz jó szem kell.

 Luca napja eredetileg a pogány téli napfordulói ünnepek része  volt, merthogy a naptárreform előtt ekkor volt a napforduló.

A  néphagyományban   tetten érhető Lucia-Luca kettős természete, illetve, hogy két alakról van szó. A szent mellett  ott van a rettegett, banyaszerű „Luca", „luca-puca", „lucaasszony". Ő boszorkány,  aki  a napfordulatot megelőző téli sötétség  szimbóluma lett. Az éj, a sötétség hagyományosan  a gonoszok, varázserővel bírók „munkaideje", akik az egyre hosszabbodó téli éjszakákon egyre  aktívabban tevékenykedhetnek.

 A néphit szerinti Luca névnapján tilos sok asszonyi munka: fonás, szövés, varrás, kenyérsütés, meszelés. Aki megszegi e tilalmat, azt Luca nagyon keményen megbünteti. Ezzel kapcsolatban sok monda ismert.

Íme egy, hogy ma egyikőnk se mosson: Luca napján egy asszony mosott. Amikor rászóltak, így felelt: Ó, mire Luca-puca eljön, én hatszor kimosok!  Ezt persze csak szerette volna, mert azon nyomban kővé vált.

A Luca-napi hiedelmek, népszokások többsége az új  esztendőre vonatkozó mágikus eljárás, időjóslás, termésjóslás, szerelmi jóslás  - mert az szinte mindig van.

Országszerte  szokás volt a legények kotyolása.  Először is a legények olyan hosszú gerendát  vontattak be a szobába, hogy alig lehetett az ajtót becsukni tőle, meg szalmát is vittek magukkal be a házba.  Ráültek a póznára, és hosszan mondogatták a  kotyoló verset, néhol eközben rostán át vizet öntöttek a kotyoló ifjakra. Ezek a népköltészeti alkotások nem éppen kedvesek, de megsértődni nem illett, és  nem volt szabad közbeszólni sem , mert akkor megtörik a varázslat! Ezek ugyanis termékenységvarázslások, éhen halni meg senki sem vágyott a következő esztendőben.

Kotyolók láthatóak a képen.:

Íme egy kotyoló vers:

Íme egy kotyolóvers  felnőtt olvasóknak:

Kitty-kotty, kitty-kotty, Annyi csirkéjük legyen kendteknek, Ahány csillag van az égen, Ahány fűszál van a földön.

Kitty-kotty, kitty-kotty, Száz malacot egy ólba.

Úgy álljon a kendtek fúrója, fejszéje a nyelibe,

Mint az én pajtásom ............... a tUvibe.

Kitty-kotty, kitty-kotty.

Akkora csöcse legyen a kendetek lányának, Mint a szakajtó, mint a bugyogós korsó.

Kitty-kotty, kitty-kotty.

Akkora legyen a segge neki,

Mint a kemence szája ..”( tovább is tart, de olyat én már nem írok le, nézzen utána , akit annyira érdekel).

Amikor vége lett a kotyolási ceremóniának, a gazdasszony gyorsan hamut szórt a legények fejére, mondva: „Üljetek pipikéim, üljetek nyugodtabban, majd kaptok egy kis kukoricát. ..” A legényeket természetesen a helyesen végrehajtott kotyolásért cserébe megkínálták valami csemegével.

Néhol Luca napján férfiak acélt vittek és így  „lucáztak”:

„Jó napot! Hoztam maguknak acélt, Hogy fazekaik, táljaik ne törjenek kancáik, teheneik elljenek.

Ahány verebük van, annyi fiút a lányuknak, Ahány tányérjuk van, annyi szeretőt a lányuknak, Ahány bicskájuk van, annyi kérőt a lányuknak!”

Országszerte a gazdasszonyok megsöprűzték a gyanútlan  tyúkokat, hogy sokat tojjanak. A seprűt mindig balkézbe fogták, úgy verték le a tyúkokat az ülőről.

Máshol a gazdasszony levetkőzött  egy ingre, háttal beiramodott  az ólba, s a tyúkokat sorba leverte a helyükről.

A gyerekek a szomszéd kerítéséből letört karón guggoltak, hogy elvigyék a szomszéd szerencséjét, amolyan „ dögöljön meg a szomszéd tehene is " logika alapján. Minden család vitte a szomszéd szerencséjét, aztán lehetett egymást okolni.

 E  praktikák között különleges hely illeti meg a lucakalendáriumot, amely a Luca napjától karácsonyig terjedő 12 nap időjárásából próbált következtetni a jövő évre. Egy nap egy hónapnak felel meg.  Régen, az emberek nagyon is átélték a Luca-naptól karácsonyig terjedő  mágikus tizenkét nap jelentőségét.

Ez alatt az időszak alatt készült 13 féle fából a „Luca széke", melyről a karácsonyesti éjféli misén a  lokális „lucákat" ismerhetni föl abból a célból, hogy leszámoljanak a leleplezett banyákkal.

Erről szól az alábbi vers:

Mentovics Éva:
Luca széke és a boszorkányok

Decemberben Luca széke
miről híres, ki tudja?
Barkácsolj majd te is egyet,
s rálelhetsz a titokra.

Tizenhárom fajta fához
végy jó erős szerszámot,
kezdetnek az épp elég lesz,
ha a kérgét lehántod.

Drótot, szeget sose használj,
s tizenhárom darabból,
facsapokkal illeszd össze
– úgyis rájössz magadtól.

Minden este faragj rajta
tizenhárom napon át,
s meglátod, hogy valót mondok,
nem csak ósdi babonát.

Háromszöget formáljon majd
– s tudja, aki faragja –
jó erősen illeszkedjen
minden egyes darabja.

Hogyha kész a Luca széke,
ami most jön, semmiség:
hogyha ráállsz, meglátod a
boszorkányt a szentmisén.

No de aztán fürgén iszkolj,
s hints egy zsáknyi mákszemet,
azzal a sok gonosz banyát
egész biztos, rászeded.

Amíg ők a mákot szedik,
szaladj haza vágtázva,
s ne tétovázz, égesd el a
székedet a kályhába’.

Népszerű  a  „lucabúza"   hajtatása  Lucától karácsonyig . Ekkor  egy  kis tálban  búzát csíráztatunk.  A kihajtott búza karácsonyesti külleméből következtetni lehet a jövő évi búzatermésre, a család és a jószág jövő évi egészségi állapotára. A  „ lucabúza” szokása a vetést serkentő mágikus cselekmény volt .

A Luca napi tizenketted varázsló- és jósló cselekvései Luca estéjén kezdődnek, és karácsonykor az éjféli misével érnek véget. (A 12 napot, ami Lucától karácsonyig terjed, tizenketted­nek nevezzük.) Valamikor ez az időszak a következő év 12 hónapját jelentette, úgy tartották, hogy ami adott napon megtörténik, az rávetíthető az adott hónapra.  A Gergely-­féle naptárreform előtt ugyanis  Luca napja volt az év kezdete, kiemelten mágikus nap.  A varázslások részben azért vannak, hogy megismerjék a gonosz boszorkányokat, például  a lucaszék elkészítésével. hiszen ez gonoszjáró időszak. A boszorkányok ártalmainak megelőzése a célja a tyúkok megpiszkálásának (durgálás, kurkálás, sutulás), a gyermekek koledálásának.  Vesszővel szurkálták meg a mit sem sejtő tyúkokat, hogy jobban tojjanak. E közben  efféléket mondogattak: 'A mi tyúkunk tojogáljon, a kendé meg kotkodáljon!'

LUCA NAPI FEHÉRLEPLES ALAKOSKODÁS  a Kisalföldi Csallóközben és Nyitra vidékén a közelmúltban még élő népszokás volt: fehér lepelbe öltözött legények, esetleg lányok, asszonyok, arcukat belisztezik vagy fehér tüllkendőt tesznek, hogy felismerhetetlenek legyenek.

Lisztbe mártott tollseprűvel sepregetnek. Egyes helyeken a lányokhoz jártak, másutt a gyerekeket ijesztgették. A Nyitra megyei Kolonban egy legény menyecskeruhába öltözött. Kontyot készítettek neki, a fejére keszkenőt borítottak. Társa köznapi, olykor ünnepi ruhát viselt. Arcát nyúlbőr takarta, melyen két nyílást vágtak a szemek számára, ez volt a "lárva". Csak a lányos házakhoz mentek be, török muzsikával (harmonikával) jártak. Bent a házban táncoltak, de mindvégig némák maradtak. A Csallóközben a Luca csak férfi lehetett, fehérbe öltözött, nem volt szabad megszólalnia. Söprűt vagy meszelőt vitt magával. Mímelték a meszelést, söprést, a háziak arcát is "meszelték", hogy ne legyenek kiütésesek. Az arcukat fátyolszerű anyaggal takarták be. A Szerémségben a lányok öltöznek Lucának - fehér lepedővel leterítve, fehér szoknyában, az arcuk elé szitát borítva, hogy ne ismerjék fel őket. Kikérdezik a gyerekeket, megimádkoztatják őket. Aki jó, ajándékot kap, diót, mogyorót, a többit meszelővel, fakanállal ijesztgetik.

Tánczos Erzsébet

Innen: http://netfolk.blog.hu/2014/12/09/luca_luca_szemunk_fenye