Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

János bácsi az erdei gyümölcsbegyűjtő állomáson dolgozott a kis vegyesboltban. Este a begyűjtők, miután leadták a gombát, gyümölcsöt –áfonyát, málnát, szedret, minek mi volt az ideje -, megkapták a pénzüket, s máris mentek is a boltba elkölteni. - Mit kérsz, Gazsi? – kérdezte a gombaszedő süldő legénykét. - Más pástétomot. - Nincs más csak ez. - Májpástétomot kér a gyermek – igazította ki a félreérést egy másik vásárló.

Így ismertem meg János bácsit, aki nyugdíjas ápoló volt, és most tengernyi szabadidejét itt töltötte a hegyen, az erdő mélyén. Szerette a kinti szabad életet, ott a maga ura volt, egész nap elbóklászott a telep körül, este kinyitotta a boltot, néha lement a faluba áruért. Sok pénzt nem keresett, de nem is ez volt a célja. Tulajdonképpen a beteg gyomrát akarta kúrálni, távol a kultúra „áldásaitól”, a savanyó nova boroktól és a kisüsti pálinkáktól. Az erdőben legfeljebb vadgyümölcsöt, meg gyógyteát fogyaszthatott. A tisztásokon, domboldalakon meg is termet ezerféle gyógynövény. Orbáncfű, apróbojtorján, vasfű, cickafarkfű, vadmenta képezték a napi teája alapját.

Otthon János bácsi nyüzsgő, izgő-mozgó életet élt, dolgozott a kertben, tartott állatokat – disznót, kecskét, nyulakat -, és sokszor a felesége helyett ellátta a háztartást is. Lídia néni ugyanis bábaasszony volt, akit a szomszédos falvakba is elhívtak a szülőasszonyokhoz. Ez úgy történt, hogy ha közeledett a fiatalasszony ideje, Lídia néni vette a táskáját, amiben megtalálható volt minden műszer, eszköz, ami a szülés levezetéséhez kell, és odaköltözött a családhoz. Addig maradt, ameddig meg nem szült az asszony, s még utána is, hogy megtanítsa szoptatni, és segítsen az első fürdetésnél. Akkor aztán hazament János gazdához. Sokszor öt, hat napig, egy hétig is ott volt a szülőnő lakásában, házában – ott aludt, ott evett, s várta készenlétben, mikor kerül sor a nagy eseményre. Máskor egy, két nap alatt lezajlott minden. - Mondja kedves Lídia néni, mit tud csinálni ott egy idegen házban napokon keresztül? – kérdeztem kíváncsian egy alkalommal, mikor éppen egy heti távollét után hozták haza szekérrel a második faluból. - Viszek magammal olvasni valót, könyvet. Meg aztán beszélgetek a háziakkal. - Milyen könyveket olvas Lídia néni? - Minden félét. Kiolvastam már a községi könyvtár minden könyvét. Én vagyok megye legszorgalmasabb olvasója! – nevette el magát.

Így aztán János bácsi igyekezett kihasználni a nyarat, immáron a negyedik éve. Egy évre elegendő friss levegővel és vitaminokkal töltődött fel. Magam is hasonló célból kerestem fel a telep közelében levő menedékházat. Az erdő, a madárcsicsergés, a tiszta levegő, a napsütés, de a nyári záporok is kiűzték a fejemből a városi élet, a mindennapok nyűgeit. - Jöjjön, János bácsi, menjünk mi is gombát szedni! – szóltam másnap reggel, ahogy megérkeztünk. - Menjen csak nyugodtan, ott az észkos oldalakon biztosan kap galambgombát, meg vargányát, s lennebb ahol vizegenyesebb a hely akad még róka gomba is. - Nem jön velem? - Nem hagyhatom itt a „kunyhómat”, se a boltot. Valaki kell, vigyázzon itt a dolgokra, az átvevők csak majd délután jönnek ki. Tudja ezek a derék fiúk, a szedők, ha nem látnak senkit a közelben, könnyen kifeszítik az ajtót, s aztán én maradok kárral.

Megszívlelve a tanácsot, megtaláltam a jó gombás oldalt, nem is messze a menedékháztól. Hogy gombászok miért kerülték el ezt a helyet, nem is értem. Talán túl közelinek találták. - A medve miatt – világosított fel este János bácsi. - Medve? - Valahol, ott a szurdokban szokott tanyázni, de ha a kabanánál kint hagynak valamit, Azt is elhordja. A szemetes tartályt is felborogatja élelmet keresve. Embert nem bántott még, de a szedők nem is akarják kipróbálni. - Akkor én sem megyek oda gombászni! - Nem kell félni, kerüli az embert. Legalábbis a vadőr szerint. - Ha bocsai vannak, akkor mégis csak veszélyes lehet, gondolom!

Minden esetre többet nem mentem én se arra a jó gombás helyre, amaddig kint voltam a menedékházban. Két nyarat kihagytam, s csak tova három év múlva sikerült azt a tájat felkeresnem. A menedékház még állt, rendben is tartották, sőt a gondnok kitűnő szakácsnak is bizonyult. A vadgyümölcs begyűjtő telepet ellenben felszámolták. Nem fizetődött ki? Vagy elfogytak a begyűjtők? Nincsenek szegény emberek? Ki tudja! - János bácsiról mi hír? – kérdeztem a gondnokot, miközben utánozhatatlan gombapaprikását kanalaztam. - János bácsit kérdezi, a boltost? - Igen, igen! Kellemes időt töltöttem vele, pár évvel ezelőtt. - Hááát… A telep bezárása is az eset miatt történt. - Mi az, hogy hát? Mi történt? - Tavaly nyáron, mikor kijöttek az átvevők azt találták, hogy a barakkok, az üzlet, az egész mindenség lángokban állt, és hamarosan porig is égett. János bácsit ott találták az erdőszélén agyonverve, a begyűjtők pedig kámforrá váltak!

Megtekintések: 205

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek