Mi gyerekkorunkban is szerettük már az állatokat, annyira, hogy utcáról is mindig összeszedtük a macskákat és felvittük a "blokk" lakásba (magyarul panelbe). Egy időben volt egy kedves kis macskakölykünk is. Akkoriban horgászni jártam a Marosra, és így mindig volt otthon a fagyasztóban egy kis haltartalék, úgynevett "pirka" (apró hal). Aznap is éppen horgászatból tértem haza és látom, hogy a macskánk a földön lustál, feláll, tesz egy -két lépést de akkora pocakja van, hogy nem bír többet megtenni. A testvérem közben földön fekve nevetett hasát fogva, mert feletette a macskával a fagyasztóban levő 1-2 kg halat és az akkora pocakot rakott, hogy nem bírt felkelni. Az bizony addig ette amíg adták neki. Akkor saját magam is meggyőzödtem, hogy mennyire szereti a macska a halat.