Magyar vagyok!
Dobrai Zoltán 2006. 12. 12.
Magyar vagyok! Sajnálom, hogy nem látod,
de Neked van-e egyáltalán fajod?
Embernek rossz vagy, kire nézni rosszabb,
alvilági ördögnél is gonoszabb!

Beteg vagy, közben táncolsz, lejted hetykén,
ország s nemzetünk szakadék peremén.
Látnád, ha nem lennél ennyire senki,
nem tennéd, ha lennél kicsit valaki!

Hazudsz, vádolsz, munkát utálod nagyon,
mindegy csak a hatalom megmaradjon,
mint vad kan, vad Te is: bozóton törtetsz,
mit sem érdekkel holnap velünk mi lesz.

Megaláztál mi nekem: magyarságom,
kiálltál, mint az Isten és Hatalom!
Mondtad ingadozóknak, ne húzzanak,
ikszeket az igen szavazatoknak!

Gyökerem ősi s magyar, ha fáj neked,
fájjon nagyon és tud, meg ha van lelked,
Isten minket egynemzetnek teremtett,
akkor is, ha Ő vette el eszedet!

Mit tettél, megmarad nemzeti bűnnek,
nem lehet feledni magyar embernek!
Ítéletet mi nem mondunk feletted,
de Neked ez legyen utolsó tetted.

Nem volt hitványabb embere nemzetnek,
kik halnak már soha többé nem lesznek,
ők már még egyszer tagjai magyarnak,
de kik most itt élnek ők sem tudnak!

Magyar vagyok én, nem kell igazolni,
látszik: vonásom ősi és igazi,
elvetted a lehetőséget tőlem,
most ha adnád, már nem kell, és nem kérem.

Nem mit tettél velem, nem az fáj nekem,
mások előtt nagyobb s fájóbb szégyenem!
Ha bele halsz, megmaradok magyarnak,
mit tettél tébolyodva, tedd magadnak!