- Anyuka!

Ezt a csokrot most ide teszem az asztalra.

Látod, még jól tudom, melyik a kedvenc virágod.

A vadvirágok: búzavirág, kankalin, harangvirág.

Nézd, az asztalon az a régi terítő van, amit születésnapomra hímeztél ki.

Van fél évszázada.

Hogy szerettél kézimunkázni!

Az alkotás öröme vezetett, és milyen csodálatos, színekben pompázó munkák kerültek ki a kezed alól!

Gondolatban most megsimogatom – mint annyiszor - fáradt hátadat.

Emlékszel, mikor azokon a régi májusi első vasárnapokon becsengettem hozzád a tarka csokorral?

A sarokból elővetted a tavaly készített meggy likőrt, s két kicsi, gyűszűnyi pohárkába töltöttél belőle.

– Töltsek még egyet? – kérdezted később.

- Majd jövőre! – szellemeskedtem.

S most már a sokadik csokrot is csak az asztalra teszem, és nem töltesz likőrt.