Ahogy az élet telik,úgy jönnek elő a múlt emlékei.És ha vannak a múltnak kézzel fogható nyomai, el lehet merülni egy élet titkainak a kutatásába.
Én az utóbbi években döbbentem rá milyen keveset tudok a szüleimről.Most tenném fel nekik soha fel nem tett kérdéseimet,de most már késő.
A fennmaradt emlékekből,iratokból kiderül egy s más.Ilyen például az a néhány vers.amit megtaláltam.Egy érzékeny lélek vallomásai ,és most fájó szívvel és reszkető kézzel veszem kezembe a kis füzetet.Úgy simogatom,mint egy drága kincset.Ebből másolok ide egy őszi verset:

Dal gazdag őszről.

Nagy ökrös szekerek járják a mezőket,
Gazdag őszi világ bont ezernyi képet.
A napsugár bágyadt,pihenőre térhet,
Dolgát elvégezte,a termés beérett.

Sárguló falevél közt,piros alma,
Érett szőlő gerezd,szüret és lakoma.
Kukorica fosztás,kaláka,fonóka,
Lakodalom,vígság,ezt mind az ősz adja.

Fekete és arany,az ősznek színei,
Pompázó vörössel itt-ott vegyítgeti.
Aranyló színben hull az őszi levél,
Jó fekete földbe új mag,új búza kél.

Hangos gyermek csapat iskolába indul,
Ott is vetés folyik,ott is a jó mag hull.
A tudás,a jóság,a szeretet magja,
Fehér gyermeklelkek a vetés talaja.